Halálunk
Tudom, hogy halálom nem lenne veszteség,
De tudom, hogy mégis van akinek hiányoznék,
Szeretlek de tudom teher vagyok,
Vágyom már a halálba nagyon.

Tudom, szerettél talán régen,
De tudom a szépnek most már vége,
Ez van elmúlt minden,
Nekem itt már senkim sincsen.

Mennem kell e zord világból,
Az idő tépte ki az illatot a virágból,
Nekem eljött az időm, mennem kell.
Ez ellen már nincs mit tennem.

Szép volt veled, mint egy álom,
Minden bűnöm szánom bánom,
Ha tehettem volna soha fel nem ébredek,
És akkor nem várom a kaszást éberen.

El kell mennem, itt kell hogy hadjalak,
Nem tehetek mást ez az akarat,
Elmegyek, ha veled ha nélküled,
Következő évben már nem húzom a füled.

Nem köszöntelek többé kedves szóval,
Nem dobsz meg már pajkosan hóval,
Eljött az időm, mennem kell,
Lelkem akkor nyugalomra lel.

Kérlek ne sírj utánam soha,
Mert mire belepi a fákat a moha,
Követhetsz te is engem,
Oh, én drága kedvesem.

Majd együtt az égi réteken,
Mint régen, ugrunk át a kerteken,
Boldogságra ott találunk,
Ott ér utol minket álmunk...

Hadnagy Alexandra

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Zenelejátszó


Rendszeres olvasók