Mi is valójában a Valentin-nap? Egy régi vallásos ünnep Szent Bálint jóvoltából, vagy egy a globalizálódás eredményeként elterjedt giccs?

Főképp az angolszász országokban Bálint-napként emlegetik, de Magyar országon a Valentine név átvétele miatt inkább csak Valentin-napként. Ez a lett a „hivatalos” ünnepe a szerelmeseknek. Igazából a valódi vallási indíttatás teljesen kikopott a köz tudatból, hiszen Szent Bálint keresztény mártír volt (vagy voltak) és védő szentje a szerelmeseknek, a lelki betegeknek és az epilepsziásoknak az ókori Rómában. A 14. században – főleg angol és francia földön – a jegyesek és fiatal házasok védő szentjévé „emelkedett”, sőt a II. világháború után Németországban virág vásárlás ünnepeként terjedt el. Magyar honban is megvolt a maga legendás háttere, Bálint-napkor a „nyavalya törésre” (vagyis epilepsziára) hajlamosak gyakran viseltek bálintkeresztet a nyakukban. Ezek mellett a pogány eredetről se feledkezzünk meg, mert a maga nevében az a „legszaftosabb”:

A február 14-ei ünnep, illetve mindannak egy része, amit Szent Bálintról véltek, a korai római Lupercalia ünnephez kötődhet. Ezt az ősi pásztor ünnepet február 15-én tartották, tisztító szertartásokból és termékenységi rítusokból állt, hogy kiengeszteljék a farkas lakú, rossz indulatú Lupercus istent. A papok ekkor kecskebőr szíjakkal ostorozták a fiatalokat, főleg a nőket, hogy a rituális verés tisztulást és termékenységet hozzon. Egyes etimológiai magyarázatok szerint a februa nevű szíjról kaphatta a nevét február hónap.