Risu-Poems

Létezésemben nem az gyönyörű, hogy szomorúan nevetek
Hanem, ha baj van, számolhatok veletek

Szívemben a dobbanás, már nem ismeri fel a ritmust
Könnyen hagyta el, az ősi rítust

Szememben a fény, már csak pislákol szerteszét
Lassan elveszítem..Ki tudja, hogy miért

Kezeimben az erő, már csak rozsdás romhalmaz
Amit az élet, már többé nem alkalmaz

Lábamban elhalt minden lépés vágya
Úgy dőltem össze, mint egy pakli kártya

Végül az érzelmeim, melyekben látok még esélyt
Melyekben még érzem a megannyi veszélyt

És tudom, hogy egyszer ez ad majd erőt
És ez is pusztítja el megint, minden fentebb esőt.

Ami egykor virágzó rét volt
Mára már csak sötét árok
Ami egykor szívből szólt
Mára már csak sötét átok

Ami egykor Felvidított
Mára már csak elszomorít
Ami egykor kedvet adott
Mára már csak eltaszít

Ami egykor helyre hozott
Mára már csak a mélybe ránt
Ami egykor elkezdődött
Az most ért véget igazán.

Vicc az egész, ami történik. Az ember azt hinné, hogy minden olyan pillanat, amire már régóta vágyik, most végre megkapthatja és sikerül, az egy szempillantás alatt véget ér. Már én sem lepődöm meg ezen. Amire én vágyok nem egy nagy dolog az életben, de mégis képes lennék feláldozni mindent érte. De mit kapok helyette? Hátat fordítást. Néha annyira szánalmasak az emberek, nem törődöm módon képesek leszarni az embert. Egyik pillanatban még sokat jelentek, míg a másikban már csak egy szürke folt vagyok életük vászonlapján. Ezt nehezen lehet megemészteni..Mindig azt mondják, küzdjek azért, hogy jó legyen. Csak épp azt nem veszik észre, hogy én ezt művelem minden áldott nap és amiért küzdök, az az egyik pillanatban közelebb visz a sikerhez, a vágyam beteljesüléséhez, de a másik pillanatban hirtelen megszakítva minden örömöt sokkal mélyebbre taszít. Hogy miért? Nem tudom. Nem tudom mit rontok el és nem tudom mit kéne máshogy csinálnom. Azt tudom, hogy a nőket nehéz megfejteni. Nem értem miért teszik azt, hogy az egyik pillanatba így a másikba úgy. Ezért tartok ott, ahol tartok. Az egész életszemlélet, amivel egyesek élik életüket: Vicc kategória. Ha csak kicsit is többet foglalkoznának az emberek mások érzelmeivel és a szeretlek szó után nem változna meg minden hirtelen, talán mindenki - ebben az amúgy is boldogtalan világban - boldogabb lehetne. De nem.. Válasszátok a nehezebb utat és basszatok ki minél több emberrel, hiszen ez a menő. Gratulálok.