Risu-Poems

Két szívben egy érzés,
A válaszok előtt nincs kérdés.
Az érzelmek mindent tudnak,
S ha megtalálják egymást, nem alkudnak.

Két szív, mely össze kapcsolódik.
Két szív, melyben a szerelem nem múlik.
Minden csoda a csókkal kezdődik,
És össze tartja őket a végsőkig.

Az egyik szív bolondsága,
Mely elrabolja a lelkek puhaságát.
A másik szív szenvedése,
Mely felkínálja a vadságát.

Két szív, egy szerelem,
A két embernek lételem.
Két szív, melyek életet tagadnak,
S együtt messze nagyot alkotnak.

Értéktelenségemben értékre bukkantam,
Csupasz szívem a kezeidbe adtam,
Arcodra halvány mosolyt varázsoltam,
És azt hittem ezzel mindent megoldottam.

Ám ez nem így volt, mert egy hang rám szólt,
Hogy az élet nehéz s nem játék az egész,
Hogy téged őszintén szeresselek, és segítsek,
Hát megteszem érted, mert szívemből szeretlek.

Csupasz szívem bundát növeszt.
A meleg szeretet hatja át.
A szíved fogva tart és nem ereszt,
Csak egymás szemébe nézünk,
És érezzük a pillanat hatalmát.

Elhalkult léptek az elhalkult városban,
Elhalkult szavakat suttognak álmukban.
Kíváncsi szemeiket reám meresztik
Megfogják kezem s lábam nem eresztik.

Elhurcoltak a mély sötétbe,
Úgy érzem többé nincs életem.
Elhurcoltak a mély sötétbe,
Nincs se öröm, se bánat. Csak a félelem.

Elhalkult érzelmek a padlón hevernek,
Elhalkult szájak többé nem nevetnek.
Kíváncsi szív még megdobban egyszer,
Hogy szeressen és megszűnjön ezerszer.

Elhurcoltak a mély sötétbe,
Úgy érzem többé nincs félelem
Elhurcoltak a mély sötétbe,
Nincs se öröm, se bánat. Csak az életem.

Igyekszem olyan lenni,
Akit tudsz szeretni.
Igyekszem olyan lenni,
Akit nem akarsz elfeledni.

Igyekszem, mert egyszer élek,
Veled boldog bennem a lélek.
Igyekszem, mert így szeretlek,
Ha elhagysz én megkereslek.

A képzeletem játszott velem,
Mert nem hittem a szememnek.
Azt hittem a saját utam nem lelem,
De végül megismertelek.

Én nem tudnám megköszönni
Neked ezt az egészet.
És majd rá fogsz jönni,
Hogy együtt éljük le az életet.

Benned meg van minden érték,
Ami nekem szükséges,
Szebbet nem is kívánhatnék,
Mert mindened túl édes.

Köszönöm, hogy vagy nekem,
Én többet nem is mondhatok.
Remélem itt leszel mellettem,
Ha újra jönnek a szar napok.

Éjjel felkelek. Téged látlak.
Takaróm féltve ölelem át. Téged várlak.
Emlékeim rólad. A szívembe zárlak.
Ha velem vagy csak annyit kérek. Élj a mának.

Reggel felkelsz. Nem engem látsz.
Takaród a földön. Nem engem vársz.
Emlékeid másról. A szívedbe mást zársz.
Ha velem vagy csak annyit kérsz. Hagyjalak inkább másnak.

Még mindig élve, mögöttem nehéz évek,
De erős vagyok, és tovább lépek.
Nélküled nehéz, veled akarom,
Bárcsak te kísérnél utamon..

Még mindig élve, bár kicsit halottan,
Élni mindig is csak veled akartam.
Nélküled feleslegesek a percek,
Bárcsak elmondhatnám, hogy szeretlek.

Még mindig élve, de picit fáradt vagyok,
Magamtól már boldogságot sem kapok.
Nélküled, nincs szín az életemben,
Bárcsak itt lehetnél..Itt. Mellettem.

A látszat néha csal,
Mondta régen egy bölcs ember.
Ha kezedben van egy aranyhal,
Kívánni ne felejts el.

A korsó már eltört,
Ő sem bírta a terhet.
A borsó a falon megköt.
És színesíti a termet.

Nem vagyok szegény,
De az ág engem is húz.
Hisz tudod, egyik 19
Másik egy híján 20.

Az vagy, aminek látszol.
És ezt te akartad.
Szavam a levegőben táncol,
De írásom megmarad.

A hajnal már rám talált,
Nem látok senkit.
Elkerülném a halált,
De én akartam ennyit.

Csak én akartam ennyit,
Nem mást, nem egyebet.
Hogy mit csináltam eddig?
Hidd el, sajnos nem eleget.

Nem érdekelsz, hiszen
Te már itt hagytál.
Megváltoznék, mert azt hiszem,
Ha ilyen maradok, végleg itt hagynál.