Én a verseimbe töltöm, amit érzek
Míg te monoton azt teszed, amire kértek
Ha rád nézek, mindent megértek
Ilyen emberekért én nem élek
Lehetsz arrogáns, engem az sem érdekel
Ha a bandád előtt, egy ártatlan térdepel
Olyan sok ember, sokat hisz magáról
Milyen szülő az, aki a gyermekétől elpártol
Manapság a verekedés csak fegyverrel megy
Az utcákról eltűnt, a híres egy v egy
Mindenhol a mocskot látni, szörnyeteg világ
A romlott emberi szívben, már nem nőhet virág
Előrébb lépett s magasan uralkodik
A hazugság, emberről emberre csapódik
Elfajult az egész, nem látok szerelmet
Hova tűnt az érzés? Manapság mit lehet?
Számolom a napokat, hogy távol élhessek
A rohanó világban az emberek mérgesek
Nem tudnak leállni, csodálni a szépet
De minek oktassam az agyatlan népet.
Fejjel a falnak, trágár beszéddel
A kéz cselekszik, az agy nem vezérel
Gondolkozni luxus, az már mindenható
A mai világban a horror az altató..
- Köszönöm az utóbbi időben szinte mindennapos bókjaidat, hülyéskedéseket! Jól estek és aranyos vagy!:)
- Jó humoroddal mindig könnyebb volt átvészelni az órákat!
- Kedves mosolygós fiú. Szeret verseket írni, amik nagyon tetszenek mindenkinek.
- Az utóbbi időben elég közel kerültünk egymáshoz. Pozitívan csalódtam benned, egy igazán értelmes embernek tartalak!
- Egyik jóbarátom! ,,Infózseni!" :)
- Olyan tehetséges fiatalember vagy!!!
- Színes egyéniség , sok oldalú, mindenhez van szava, és egy lelki társ mindenki számára.
- A 2009-2010-es tanávben hasonló vizeken eveztünk, megvoltak a közös pontok!
- Szépen tud verset költeni, a lányokkal nagyon kedves.
- Jó barát vagy, sok pozitív élménnyel ajándékoztál meg, sokszor álltál mellém.ű
- Tudom, hogy néha fanyarak a vicceid, de azt is tudom, hogy nagyon mély érzésű vagy. Mutass magadból többet, ne rejtegesd!:)
- Kívülről kemény srác vagy, de belülről nagyon is érzékeny, én nagyon bírlak Téged.
-Kedves Peti! Rendelkezel egy nagyszerű képességgel, a költői érzékkel. Remélem ezt a nagybetűs életben is tudod majd alkalmazni és, hogy fogok még hallani rólad! Őszinte szívvel kívánom!
- Sok dolog van, amit nem tudok rólad, de az biztos, hogy benned egy költő veszett el. Reméljük ezen az ágon maradsz, és egyszer a gyerekeim is a Te verseidet fogják olvasni.
-Jóban-rosszban barát, én ismerem a legjobban. Sok gondja van, nehéz neki, de idővel ezek a gondok elmúlnak. Még találkozunk!
- Te vagy az egyik legjófejebb srác az osztályban. Örülök, hogy megismerhettelek, imádlak!!!
- Nagyon örülök, hogy osztálytársak lehettünk és annak is, hogy az utóbbi időben közelebb kerültünk egymáshoz!
-Remélek sokra fogja vinni egyszer a verseivel, mert nagyon tetszenek, szoktam őket nézni facebook-on. Nagyon aranyos foú, a matek órai hülyeségei tetszenek a legjobban.
- Csodálom, hogy gyönyörű verseket ír, nagyon remélem, hogy egyszer olvashatom a saját önálló kiadását-
Emlékszem régen
Még pici voltam
Nem érdekelt semmi,
Semmit nem hiányoltam.
Emlékszem régen
Lehetett szeretni
Nem estem pofára,
s tudtam őszintén nevetni.
Emlékszem régen
Merészet álmodtam
Jó ember akartam lenni,
De szörnyeteggé váltam.
Emlékszem régen
A bizalom fontos volt
Most meg már,
a barát barátot olt.
Emlékszem régen
A mese ringatott
Mostanában csak
a szomorúság altatott
Emlékszem, hiszen jó
vissza emlékezni.
Akkoriban nem volt bűn
jót cselekedni.
Utolsó virágzás, színtelen másnap
A pokol démonai a testembe másznak
Nyugodt pillanatból őrjítő sikoly
Miért nézel rám? Ne engem vádolj!
Félek, hiszen te is félsz
Szád nem mozog, de én tudom, hogy beszélsz
Átlátok rajtad. Ne menekülj!
Örök álomba csendesülj.
Széttép a vágy, életed vérben úszik
Az idő lassan telik, már nem is múlik
Engem egy átok tart fogva, míg téged egy élet
Hidd el túl élem, és utol érlek.
Érdekes érzés, elértem a százat
Kijött belőlem: szerelem s bánat
Kiírtam magamból, amit gondolok
Ígérem míg élek, még többet alkotok
Sokat köszönhetek nektek is
Nektek is, olvasók.
Mellettem vagytok még akkor is,
Amikor szomorúságtól korhadok.
Száz vers, de egyik sem kötött
Szabadok, hisz szívem beléjük költözött.
Egyszerűek, mert én is az vagyok.
Szomorúak, mert boldogságot nem kapok.
ezt a verset küldöm minden lánynak!
Törékeny lélek, ki szívemben vándorol
Az érzelmek hegyén kínos csend honol
Virágzó könnyeken harmatcsepp éldegél
Hangod selymessége örökké bennem él
Márvány szívem szemedben felragyog
Ez a legszebb dolog, amit tőled kaphatok
Angyali csókod a mennybe juttatott
Félek, hogy én semmit sem adhatok.
Tudod, én érzékeny ember vagyok
S, ha kell az életemmel áldozok.
Neked most ezt, csendben éneklem
Remélem még tovább dobogtatod a márvány szívem
Átok hullott le most a magasból
Célba vett, érzem, hogy belém hatol,
Széttép, húsomba karmol
Szívembe idegen érzést adagol
Minden részem harcol ellene
Szívemben kérdések erdeje
De nincs válasz. Nincs ellenszer.
Boldogság, bárcsak érezhetném mégegyszer.
Mi történt velem? Már csak suttogni merek
Magányom hőse vagyok, kiüresedett szemek
Tekintenek most körbe, láncaim csörögnek
A sors miért adott életet, ekkora ökörnek
Életem könyve lassan betelni látszik
Pennám megcsuklik, máshová vágyik
A lapok foszlanak, elértéktelenednek
Nem lesz nyoma ennek az életnek
Kínzó pokol tüze cirógatja szívem
Ellopta tőlem minden büszkeségem
Segített hátra hagyni a semmittevő múltam
S mint kivégzett, a lángcsóvák közé hulltam
Magányos vagyok. Összetört szívvel
Harcoló lábakkal, elgyengült kézzel
Felnézek a Földre, senki sem hiányol
Örülök, hogy élhettem, de jobb lesz itt távol..
Kérészeknek egyetlen vágy álma
Hogy életüknek percei ne legyenek megszámlálva
Egy napig él mégis hosszú élet van mögötte
Ha úgy gondolta az egész világot berepülte
Ha mi is csak egy napig élnénk,
Vajon az emberi értékeket észrevennénk?
Lennénk olyanok egymással, ami elvárható?
Talán a boldogság is megtartható..
A kérész is boldog, utódait a vízben hagyja
Szörnyű, hogy ha lemegy a nap a kicsiket az anyjuk elhagyja
És így megy tovább a körforgás, születünk s meghalunk
Csak mi egymásnak szomorúságot okozunk
Egy vándor, kinek arca az évektől fáradt
Szíve mélyén leülepedett ezerévnyi bánat
Egyedül járja az óceánokat, hegyeket
Hogy magányos-e? Meglehet.
Nem pocsékol időt, csak járja a végtelent
Ha szomorú, nem marad a mélyben lent
Rá vigyáznak a csillagok s a láthatatlan angyalok
Neki még nyitva állnak azok a bizonyos ablakok
Lehunyja szemét, álmokat dédelget
Még egyszer felnéz, hogy lássa a csillagos eget
Csönd van, nem zavarhatja senki
Így szokta a bánatot végleg elfeledni
