Elbújt a tér, már nincs többé vágy,
Kihűlt a párnám, idegen az ágy.
Ketyeg az óra, furcsa táncot jár,
A szívemben a dobogás, már messze szállt.
Léptek zaja töri meg a csendet,
Szavak nélkül rakok itt bent rendet.
Már nincs több zavar, a kontraszt enyhült,
Gyere velem, tegyük színesebbé együtt.
Kipárnázott valóság, de nem az igazi,
Az egész társadalmat a mocsok viszi.
Hidd el ember, ez nem a megváltás,
Ez olyan, mint vakembernek a látás.
Elgörbült térben látom magam,
Ez nem olyan könnyű, hogy annyiban hagyjam.
Az illúziókat már barátként kezelem,
Elhiszem, hogy te boldog leszel velem.
Bejegyezte:
Risupoems
megjegyzés (2)
Bejegyezte:
Risupoems
megjegyzés (0)
Sosem felejtem el azt a pillanatot,
Mosolyod a szívemben nyomott hagyott,
Nem most volt, mégis mintha tegnap lett volna,
Mintha ez a vers most nem is rólunk szólna.
Sosem felejtem el ezt a közös emléket,
Olyan pillanat volt, amit bárki ritkán érezhet.
Nem most volt, mégis minden olyan tiszta,
Ha tehetném, csak oda utaznék vissza.
Bejegyezte:
Risupoems
megjegyzés (2)
Kerestem az elmémben, olyan szavakat,
Amivel leírhatnám, hogyan érzem magamat,
De hogy őszinte legyek, egyet sem találtam.
Most tényleg azt akarod, hogy elmagyarázzam?
Hát jó, kezdjük akkor az elején.
Én lennék most, az az egyén,
Akiről.. Megtudhatsz mindent,
Hogy mit érez mélyen belül, mélyen itt bent.
Hosszú hajam van, egy átlagos arccal,
Mégis elítélnek, ok nélkül, lenéző szavakkal.
Nem vagyok gazdag, nincsen márkás cuccom,
Amit magamra veszek, azt büszkén hordom.
Nem vagyok cingár, de nem vagyok dagadt sem,
Mégis legtöbbször, én vagyok a gyengébb láncszem.
Sokan csúfolnak, és azt hiszik ez poén,
De vállalom az arcom és büszkén mondom: enyém!
Sok embernek segítek, mert lelkizős vagyok,
Hidd el ember, én neked csak adhatok.
Persze kihasználod, mert gerinctelen féreg vagy,
De mégsem én leszek, aki majd téged magadra hagy.
Nagy szívem van, és szüntelenül dobog,
Az hogy téged nem izgat, az egy másik dolog.
De hidd el nekem, én őszintén szeretek,
Bár tudom, hogy manapság nem ez kell nektek.
Próbálom nem feladni, és egyszerű ember lenni,
De ha ilyenek vagytok, hogy fog ez majd menni?
Hiába várom azt, hogy te majd megértesz engem,
De nem is vagyok fontos, mikor írtál nekem?
Amivel leírhatnám, hogyan érzem magamat,
De hogy őszinte legyek, egyet sem találtam.
Most tényleg azt akarod, hogy elmagyarázzam?
Hát jó, kezdjük akkor az elején.
Én lennék most, az az egyén,
Akiről.. Megtudhatsz mindent,
Hogy mit érez mélyen belül, mélyen itt bent.
Hosszú hajam van, egy átlagos arccal,
Mégis elítélnek, ok nélkül, lenéző szavakkal.
Nem vagyok gazdag, nincsen márkás cuccom,
Amit magamra veszek, azt büszkén hordom.
Nem vagyok cingár, de nem vagyok dagadt sem,
Mégis legtöbbször, én vagyok a gyengébb láncszem.
Sokan csúfolnak, és azt hiszik ez poén,
De vállalom az arcom és büszkén mondom: enyém!
Sok embernek segítek, mert lelkizős vagyok,
Hidd el ember, én neked csak adhatok.
Persze kihasználod, mert gerinctelen féreg vagy,
De mégsem én leszek, aki majd téged magadra hagy.
Nagy szívem van, és szüntelenül dobog,
Az hogy téged nem izgat, az egy másik dolog.
De hidd el nekem, én őszintén szeretek,
Bár tudom, hogy manapság nem ez kell nektek.
Próbálom nem feladni, és egyszerű ember lenni,
De ha ilyenek vagytok, hogy fog ez majd menni?
Hiába várom azt, hogy te majd megértesz engem,
De nem is vagyok fontos, mikor írtál nekem?
Igen, bevallom. Egyedül érzem magam,
Jó lenne szeretni, de ennyiben kell hagyjam.
Kitaszított vagyok, mert a külsőm nem felel meg,
Mit érek a belsőmmel, ha az már rég nem lényeg..
Bejegyezte:
Risupoems
megjegyzés (2)
Hiába szól most szomorú dal,
Az én kedvemet nem rontja el.
Hiába fúj most lassan a szél,
A könny a szememben többé nem él.
Hiába látom, hogy nem vagy boldog,
Én csak hozzád bújok, de semmit nem mondok.
Hiába érzem, hogy bús arcod fáradt,
A szemedbe nézek és örülök, hogy látlak.
Hiába hideg a hajnal az utcán,
Kézen fogva, együtt a járdán.
Hiába várod, hogy elmondjam neked,
Hidd el én sem tudom, miért szeretlek.
Bejegyezte:
Risupoems
megjegyzés (0)
Elhagyatottnak érzem magam,
Eltűnt minden hirtelen.
Miért nem teljesül a vágyam,
Hogy itt legyél velem?
Annyira szürkék a mindennapok,
Leírni ezt már nem lehet.
Nincs más vágyam,
Csak hogy együtt legyek veled.
Bejegyezte:
Risupoems
megjegyzés (2)
Hogy mit szeretnék? Téged tetőtől talpig.
Hogy érezzem minden porcikád addig,
Amíg velem vagy, bár ne menj el soha.
Félek, hogy nekünk ez az utolsó vacsora.
Nem kérnék többet, csupán egy másodpercet,
Hogy a szemedbe nézhessek és kívánhassak egyet.
Nem kívánok mást, csak téged akarlak,
Soha senkinek, semmiért nem adnálak!
Most már tudod, hogy mit szeretnék,
Tudod már azt is, hogy mit kérnék,
Tisztában vagy vele, hogy mit kívánnék.
De nem leszek mohó, veled mindennap ajándék.
Bejegyezte:
Risupoems
megjegyzés (2)
Kicsit más ez a világ, amiben járok,
Komor ugyan, de reménysugarakat látok.
Kicsit más, olyan egyhangú az egész,
De ettől lesz szép, csodás és mesés.
Kicsit más, mert a pillanatok egybeolvadnak,
Nincs tegnap, se ma, se holnap.
Kicsit más, mert kicsit más lettem én is,
Nem lettem rosszabb, se jobb, de változtam mégis.
