Risu-Poems

Megértettem milyen, ha mosolyt csalnak arcomra,
És pontot tettem végre, a bánat elleni harcomra.
Soha többé nem adom fel, már tudok remélni,
Tudom, hogy a rossz már, nem fog utolérni.

Kincsre leltem benned, ragyogtam a szemedben,
Nem kellettek szavak, én rögtön megértettem.
Tarthat bárki bármilyennek, de én boldog lettem.
Hogy mi történt régen? Már nem emlékszem.

Új életbe csaptam, a régit elhagytam,
Szívhez szóló volt, amit tőled kaptam.
A türelem játék, és én nyerni szeretnék,
Mert veled minden másodpercem ajándék.

Lehetek nyálas és lehetek bolond,
De az életemben ez legyen a legnagyobb gond.
Az én szívem szeret, ezt el kell fogadni,
Mert csak így képes az ember, a másikért mindent feladni.

Hiába nézel,
Már nem engem látsz.
Azt hiszed ismersz?
Hidd el, te nem erre vágysz.

Hazug arcvonások,
Ez az én reszortom.
Elhiszed a mosolyom,
Pedig belül haldoklom.

Csupán csak álarc,
Rajta sok élettel.
Csupán csak álarc,
Amit egyből beveszel.

Pusztán csak jót akarok az embereknek,
De ők leszólnak. Mert ők többnek
Érzik magukat. Pedig sehol semmi..
Már nem is szeretlek, részemről ennyi..

Mindig azt hiszem, hogy egy-két személy kivétel,
De ember vagyok, tévedek.
Tucat számban jelennek meg az éretlenek..
De mától szűkebb lesz a látóköröm és nem érdekelnek.

A látszat néha csal, elítéled a másikat,
De jegyezd meg, ezzel elítéled önmagad.
Magadat sem ismered, de a másikat lenézed,
Szégyen, ha ettől magad nagyobbnak érzed.

Az ember külseje csak egy burok,
Ami eltakarja belül mit éreznek és tudnak.
Nézhetsz ki bárhogyan, sose az lesz a fő,
Hanem, hogy együtt kézen fogva mit hoz majd a jövő.

Elítélni másokat látszatra, szánalmas.
Ezért van ilyen mélyen a világ, mert ez neki ártalmas.
Megismerni a másikat, és megismerni mindazt,
Amit az emberi lény adhat.

Csúf szavakkal éltethetnek, annál erősebb vagyok,
Amíg jó ember vagyok, belül meg nem halok.
És más se fog. Mi merünk hűek lenni.
Hűek önmagunkhoz, és nem divatot követni.

Elhalt mosoly, egy elhalt arcon,
Mindent átélt, hogy mindent lásson.
De csak szürke folt volt, semmi más,
Egy semmit nem érő látomás.

Elhalt könnycsepp szája szélén,
Mély bánat a szíve mélyén.
Szeretetre vágyik, semmi többre,
S hogy mosolyogjon a tükörképe.

Miért osztasz ki 13 éves létedre,
Ha rád szólok, hogy megint pia van a kezedbe.
Miért hiszed azt, hogy nagyobb vagy nálam,
Mikor nem én verem egész nap a vivára a nyálam.

Miért lett a bizalom, egy elhaló fogalom,
Nem fordulhatok hozzád, ha valamit el kéne mondanom.
Miért van az emberben ennyi rossz akarás?
Sok ember ilyen, mind balfasz semmi más.

Miért akarok szeretni, mikor engem nem szeretnek?
Mindennek bedőltök, bár a hazugság kell nektek.
Miért sírtok, hogy ha otthagynak titeket?
Mikor mindennap ti is pont ezt teszitek.

Sok ember él a földön, akik gonosznak születtek.
Persze én is követek el hibákat, de ti túltettek
még rajtam is. Túlzásba viszitek.
Annyi idősen, miért nincs már eszetek?

Kell a világba rossz, ezt én aláírom,
Abból jön a jó, én is pont azt várom,
De eltelt pár év, azóta is szenvedek.
Ne sírjatok, hiszen ez kell nektek.

Álmok tengerén voltam múlt éjjel,
Végre megteltem apadatlan élettel.
Őt láttam álmomban, angyali bájjal,
Megteltem mámorító emberi vággyal.

Álmok tengerén sodródtam egyedül
Azt hittem a vízesés engem majd elkerül,
De ledobott a mélybe és kinyitotta szemem,
Megsúgta várjak, ha igazán szeretem.

Álmok tengerén a hab csak előjáték,
A hullám csak ellök. Inkább kimásznék.
Fejem lehajtom, mert azt hittem könnyű lesz,
Kívánni akarok, de az mindenen túltesz.

Álmok tengerén a csók keserédes,
Én mindig akartalak, s te vagy rám mérges?
Nem fogom érteni, hiszen nem érthetem,
De nem fogom az álmomban leélni az életem.

Minden elmélkedés ugyanazzal zárul,
Ha kinyitom szemem, a félelmetes világ elém tárul.
Tehetetlen vagyok és harcra képtelen
A bennem élő bánat véget nem érő érzelem.

Az élet legyint rám és hátat fordít,
Nem segít, a földre taszít.
Szó nélkül tűröm, csak legye vége,
S temessen a sorsom a föld mélyére.

Szeretlek, téged a legjobban
Együtt leszünk majd jóban és rosszban
Nem kell más csókja, nem kell más szíve
Csak téged akarlak, csak téged ennyire

Fájó a gondolat, hogy nem vagy itt mellettem
Kellemes illatod, nem érezhetem
Akarom a tested, a nap minden percében
Ott akarok élni, a legtitkosabb elmédben

Szükségem van rád, csak téged akarlak
Esténként, csókommal altatlak
Hiába, szeretlek téged!
Jobb, ha tudod, megőrülök érted.