A látszat néha csal, elítéled a másikat,
De jegyezd meg, ezzel elítéled önmagad.
Magadat sem ismered, de a másikat lenézed,
Szégyen, ha ettől magad nagyobbnak érzed.
Az ember külseje csak egy burok,
Ami eltakarja belül mit éreznek és tudnak.
Nézhetsz ki bárhogyan, sose az lesz a fő,
Hanem, hogy együtt kézen fogva mit hoz majd a jövő.
Elítélni másokat látszatra, szánalmas.
Ezért van ilyen mélyen a világ, mert ez neki ártalmas.
Megismerni a másikat, és megismerni mindazt,
Amit az emberi lény adhat.
Csúf szavakkal éltethetnek, annál erősebb vagyok,
Amíg jó ember vagyok, belül meg nem halok.
És más se fog. Mi merünk hűek lenni.
Hűek önmagunkhoz, és nem divatot követni.
Bejegyezte:
Risupoems
2 megjegyzés:
tény és való, hogy az előítélet egy olyan hiba az emberekben, amit nem lehet kiküszöbölni, magam is ellene vagyok. én is írtam róla verset, és az utolsó versszakoddal maximálisan egyetértek.
:) előítéletről pedig nem beszélni kéne, hanem megszüntetni, de sajnos beleégett az emberekbe már:(
Megjegyzés küldése