Minden elmélkedés ugyanazzal zárul,
Ha kinyitom szemem, a félelmetes világ elém tárul.
Tehetetlen vagyok és harcra képtelen
A bennem élő bánat véget nem érő érzelem.
Az élet legyint rám és hátat fordít,
Nem segít, a földre taszít.
Szó nélkül tűröm, csak legye vége,
S temessen a sorsom a föld mélyére.
Bejegyezte:
Risupoems
2 megjegyzés:
mennyire igaz :O , de a föld mélyéről is van visszaút :)
hát igen, szerencsére!
Megjegyzés küldése