Risu-Poems

Lehullott az utolsó fa levél
Én akkor jöttem rá, hogy te lennél
Az.. Életem nője
Én meg a csaták kirívó hőse

Csak egy pillanat volt csupán
Mikor láttam azon az arcocskán
Milyen kényelmetlen mosoly ver tanyát
És.. Szidja önmagát

Véletlen volt, hogy arra jártam
És így is azt hiszem, hogy sokat láttam
Kínzó hőség, és a nehéz vért
Kíván most.. Ősi vért

Ez az utolsó csatám, mit érted harcolok
Kívül-Belül tombolnak a hormonok
Gyengének érzem magam, mégis talpra állok
És most.. Csodát várok

Vér fagyasztó sikoly rémít meg
Minden vágás egy gyötrő heg
De érted szenvedek, és érted küzdök
Lásd, milyen egy igazi ördög

Meghalt bennem minden félelem
Számomra a harc lett minden lét elem
Vér festette táj lett az otthonom
És a végén büszkén össze rogyom

Eddig bírtam, nem tovább
Nem visz az utam, nem jár a láb
Kérlek ne haragudj rám, én megpróbáltam
De a csata mezőn végül..Meghaltam..

"Magamhoz kötöztem egy embert, aki nem tud védekezni ellenem, mert szeret. És én nem szeretem. Ki van szolgáltatva. És ez a legnagyobb bűn. Kiszolgáltatottá tenni valakit. Mert ebben a viszonylatban nem tudhatod, milyen apró mosollyal, apró szóval ölöd meg a másikat."

Néma lettem. Nem jön ki hang a számon
Szívem többé én ki nem tárom
Nem mutatom meg, mi van legbelül
Míg a nyugtalanság, végleg elszenderül

Érzem a nyomást, minden lépés után
Talán emiatt nézek én is, annyira bután
Feldolgozni számomra, ezt lehetetlen
Meg némulva, örökre síri csendben

A fejem is lehajtom, ne lássák arcom
Szemem behunyom, el takarom harcom
Szemem tükre mögött a lelkem jár táncot
És szívem köré teker ezernyi láncot

Végleg elhalkult, minden szenvedélyem
És elfelejtettem azt, hogy miért éltem
A sorsomtól már annyi mindent kértem
Egy papírra írtam.. száz darabra téptem

Beleestem abba a hibába
Mikor azt mondom: "Minek..hiába"
Hiába bizony, minden eltöltött óra
Hiába várok, az egyetlen szóra..

Az utolsó hó pehely, mely orcámra hullott
Köszöntötte a tavaszt, de nem ezen múlott
Virágzik a rét, illatok szabadulnak fel
A lelkem végre, nyugalomra lel

Leülök a fűbe, mely zöldre lett festve
A szél pedig, most mindent át szelve
Cirógatja hajam, ez igazán kellemes
Ez a vers most őszintén tél ellenes

Bocsáss meg olvasó, rühellem a hideget
Mert megöli bennem a meg annyi ideget
Hisz fázom, beázik a szép cipőm
De mára ennyi, mert nincs időm

"Akkor lehet valakit megváltoztatni, ha előbb elfogadom annak, aki ő."

Síri csend, kedély állapot
Egy múló szenvedély szárnyra kapott
Nincs megállás, hű a szélhez
Vér tapadt a kezéhez

Végzett a múlttal, elfelejti
A rém kép elkergeti
Elbúj egy kis zugba
Imát morzsol most súgva

Barlangba tér, jó barátja
A magány cimborája
Sötétségnek hű szolgája
Ő a csenddel együtt várja

Békét várnak, mind a ketten
Még ott ülnek a sötétben
Úgy látszik ez így marad
Isten fönn meg jót mulat..

"Bármi az igazság, mindenki azt látja, amit akar."

Szúrd belém a kést,
Hatolj mélyre
Ne állítsd el a vérzést
Haljak meg végre

Nyugodjon a testem
A föld mélyén
Legyen szabad a lelkem
És happy end a végén

Utolsó pillanatom
Te legyél e földön
A hangodat már nem hallom
Eggyel kevesebb öröm

Érzem, hogy elmúlik
És csukódik a szemem
A vég kicsit elnyúlik
De itt az idő..El kell mennem

Ne légy szomorú
Hisz én kértelek meg
Hogy a kést mélyre szúrd..
Én kértelek meg

Hozz nekem egy virágot
És dúdold a dalunk
És azért kérek bocsánatot
Mert hazudtam..Hisz mégsem együtt halunk

Ne haragudj, ennek így kellet lennie
Többé már nem kell senkinek szeretnie...

"Jobb megtenni és megbánni, mint megbánni, hogy nem tettem meg."

Én nem kérek sokat csak téged
De te ezt sajnos nem érted
Mit érez egy olyan szív
Amit csak a magány hív

Én nem tudom elviselni
És öl betett kézzel figyelni
Mit hoz majd az élet
Hallgass meg kérlek..

Te nem tudod elképzelni
Mennyire szeretnék egy csókot kapni
Összebújva, kettesben
Örökre, együtt a fellegekben

De te ezt, hogy is érthetnéd
Szíved másért ég
Ha békén hagynálak azt élveznéd..
Én meg már feladtam rég...

"Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra, hogy veled töltse."

Most beteg vagyok tényleg
Sajog minden részem
Itt a vége végleg?
Hát köszönöm szépen..

Érzem, hogy a lelkem nem nyugszik
A szívem a helyéről kiugrik
Forró vagyok, mégse lázas
Agyilag se éppen százas

Megőrülök, úgy fáj, halucinálok
Két lábon már meg nem állok
Szédülök, ledőlök az ágyra
Fekszem a jobb időre várva

A TV-se túl izgalmas, nincs benne semmi
Nem tudok inni, és nem tudok enni
Nem segít a gyógyszer, nem segít a segítség
Egyre tempósabban gördül le rólam a verejték

Kínoz..Üvöltök..Legyen már vége
Nem tudom ide mi kéne
A szemem ég, mégse vagyok álmos
Az életem így főleg hátrányos

Komolyan lassan így érzem magam
Jó lenne, ha tudnál segíteni rajtam..

"A felsőbbrendű ember, ha a világ színpadán eljátssza az erény néhány kis jelenetét, minden szeszélyét kielégítheti a földszint ostoba nézőinek tapsai közben."

Gondolkozom, még úgyis hogy közel a vég
Bennem eloltódott már a tűz, és elolvadt a jég
Közeledik a világ vége, így üljünk le utoljára
Hajoljunk mint régen.. Egymás vállára

Körbe nézek, látom a szomorú szemeket
A közelben, már a madarak sem énekelnek
Egy halk zene szól, így csöndben hallgatjuk
Hisz ez az utolsó, aztán bevalljuk

Mit érzünk, mit gondolunk
Hisz tudjuk, ez az utolsó napunk
Többé nem fogunk szavakat kiejteni
És nem lesz többé múltunk, amit elakarnánk felejteni

Belerázkódik a föld, miközben kiderül
Hogy az egyik társunk, már a földön szenderül
Könnyeink elapadtak, hisz minek most már sírni
Nem tudunk beszélni, nem tudunk írni

Csöndben válunk el, mert ez így van rendjén
Nincs több mozgató szél, szívünk erdején
Megállt minden és egy utolsó tekintet
Egy utolsó tekintet.. Vetett ennek véget..



ajánlom a vershez a Lovex-End of the world (Outro) számát 1:37 perces

Hazudni mit ér ha úgyis kiderül?
Az arcról a mosoly gyorsan lekerül..
Őszinteség. Emberek ezt használjátok
Ha olyat tesztek, azt vállaljátok
Az emberi szív nem strapa bíró
Ő csak egy katona, egy büszke vívó
Minden lépése egy dobbanás
A hangja csak egy féltve őrzött suttogás

Vérzik ha megbántják, sikít ha megsértik
Néha sajnos őt sem értik
Pici szív szomorú és haragban gazdag
Az idegei koránt sem kötélből vannak
Elszakad gyorsan, és szegény megszűnik dobbanni
Biztos ezt is meglehet oldani

Fáj már a lélegzés, fáj..
Egy szürkére festett kopár táj
Amely jellemző a lelkivilágra
Amelyben él, s elmúlik mára

Sötét lett, és eljött a szerelme
A pici szív.. boldog lett végre.

"A lelkiismeret-furdalás olyan, mint az elolthatatlan szülinapi gyertya. Bosszantó."

Álmaimban egy pillangó szálldogál
Egy alak pedig a sötétben álldogál
Halál képű, festett személy
Azt súgja most: "Ne félj"

A pillangó fényt áraszt magából
Az alak se marad ki a jóból
Sötétséged zúdít mindenre
Pedig szükség van a pillangó fényére

Szivárvány színek díszelegnek a sötétben
Az alak halvány mosolya a ködben
Ő erősebb, szegény pillangó
A boldogság most is hanyatló

Így megint, szomorúság nyert teret
Engem a pillangó tán nem szeret?
Az alak úgy dönt itt marad
A pillangó úgy tűnik messzire "szalad"

Marad a borús komorság
Nincs már mi színes legyen
Nem segít a találékonyság
Olcsó vagyok arra, hogy az alak megvegyen

Ez a boldogságom és a szomorúságom harca
Ezeknek köszönhető, hogy rájöttem arra
Belül lehet, hogy sírok, és kínlódom
De kívül.. mosolyt látsz az arcomon.

Hallom a hangod, mégse látlak
Nem tudom kivagy, mégis várlak
Te vagy az aki kell nekem?
Te vagy az aki számomra felejthetetlen?

Egy védő angyal vagy, egy igaz barát
Aki őszinte és nem ver át
Aki meghallgat, és aki szeret
Imádom ezt a percet

Légy velem örökre kérlek
Nélküled én félek
Kellesz, hogy megóvj..

Légy hát a védő angyalom.

"Az élet ott kezdődik, amikor nem tudod, mi lesz."

Szárnyra kél bennem több ezer gondolat
S mindegyik rólad szól
Egy réten sétálok, egy finom illat
Átjárja a testem. Remélem nem haragszol

Szívemből kipárolgott megannyi érzés
A fejembe felötlött még annyi kérdés
Számomra te vagy a tökély..
Bennem örökre csak te élj!

A sors így akarta ezt, higgyünk neki
Remélem, hogy fogok neked kelleni
Bár nem vagyok több, mint egy porszem
De szeretlek én.. azt hiszem

Vágyaim határtalanok, és csöndben nyugszanak
Fáradt szemeim, ha rád gondolok, békésen lehunynak
Álmom több lesz, mint csoda
Remélem élőben is eljutunk oda

Nem kérek sokat..És csak reménykedem
Hogy ez az egész, nem viszonzatlan szerelem
Bár túl előre szaladok.nem szabad
Azt mondod édes vagyok, nem felejtem szavad

Azt akarom, hogy minden napom rólad szóljon
Az a felejthetetlen ajkad csókoljon
Ölelj át a formás testeddel
És karolj át két kezeddel

Ennyire vágyom, ez amit remélek
Rád örökké várok, amíg élek..

http://www.youtube.com/watch?v=DDLzSdVaF9g

kocka vagyok igen:) Videóba 8 embert ölök meg :D:D szal úgy nézzétek xDDDD muszáj volt közzé tennem xD