Fojtogató, kegyetlen pillanat
A szeretlek elszállt, a viszlát megmaradt
Egy könnycsepp a porban, végtelen utak
Egy árokban csordogáló magányos kis patak
Felhőtlen homály, nyugtatja a szíveket
Egy színtelen kép, mesél történeteket
Elfolytja bánatát, a dühös kisgyerek
Átkozza, hogy a világ túl kerek
Zilál a levél, fárad a fa is
Korhad az ága, kijön a katarzis
Múltba veszett, a boldogság fogalma
A bunkóság, e világ királya
Nem kap levegőt, folytja a kín
Szemét becsukja, nincs semmi szín
Halált várva, búcsút int
A világra vissza undorodva tekint.
Bejegyezte:
Risupoems
megjegyzés (0)
Bejegyezte:
Risupoems
megjegyzés (0)
Mindenkit bevezetnék egy kicsit a gúny gyönyörűen korcs világában. Hogy miért? Mert sokan találkoznak vele nap mint nap és érdekes kérdéseket tartalmaznak. De, hogy ne szaladjunk annyira előre, kezdeném a legelején. A gúny számomra az egyik legvisszataszítóbb emberi cselekedet (értve ezalatt a testi és a hangi formáját) a világon. Legalábbis az egyik. Velem is mindennap megtörténik és elég fájó ez egy olyan ember számára pláne, akit amúgy is sok kisebb szomorúság is sújt. Valaki aki önbizalom hiányos, -ahogyan én is- annak a kisebb-nagyobb gúnyok jelenthetik a belső világvégét, a totális lelki összedőlést. Én sem vagyok egy helyes fiú, nincs Adonis testem. Nem kaptam meg az élettől azt, amit sokan mások. Nem fogok megváltozni azért, hogy megússzam a gúnyt, hiszen, akkor a saját testemben nem érezném jól magam. Én szeretem azt, amilyen vagyok és nem váltanék semmi pénzért. De ezt mások kihasználják..sőt.. Sokan nem gondolnak, abba bele, hogy ezzel mennyire, de mennyire beletipornak mások lelkébe, és ők még jót nevetnek az egészen. Tudom, hogy vicc. De a vicceknek is van sértő és fájó oldala és sajnos a gúny, az olcsó humor közé tartozik. Az ember lelkivilága a legnagyobb kincs, és ha ez pusztulóba van, akkor az ember se lesz az aki szeretne lenni, mert nem tud. Nincs meg az az energia és önbizalom, ami kiemelhetné a sárból, és önmagát tudná adni. Én is ilyen vagyok. Szívesen megmutatnám mire vagyok képes, nagyon sok olyan dologra vágyom, amit félek megtenni. Csak még több gúny áldozata lennék. És nagyon szar érzés, hogy más emberek szemétsége miatt gyötrődöm a saját kis világomban. Engem ne nézzenek le olyanok, akik nem ismernek és nem tudják kivagyok. Szóval ennyi lenne a gúnyról. Nem lehet ellene mit csinálni, csak pusztít..pont ott, ahol nem kéne.
Bejegyezte:
Risupoems
megjegyzés (0)
Nem maradt más, csak a gyász
Ellepte lelkem a bizarr sötétség
Magamnak suttogom "hiába vársz"
Kifakult minden szépség
Könnyek már nem folynak
Régóta kiapadt a fájdalom tava
Már csak hegedűk szólnak
És egy bús ember szava
Minden hátra maradt
Egyedül nyugszik
Szívem ketté szakadt
Letörtnek látszik
Telnek a percek
Minden oly nyugodt
Mondanám, hogy szeretlek
Hiszen nem tudod
Hullócsillag az égen
Mit ér a kívánság?
Futó tűz a jégen
Ez most a valóság?
Összedőlt bennem az élet
Búcsúnak egy utolsó sóhaj
Megtenném, de félek
Még vár rám sok baj
Távol vagyok
Messze az otthontól
Remélem itt nem maradok
Messze az arcodtól
Te nyújtanád
Minden örömöm
Ha vársz engem
Azt köszönöm.
Bejegyezte:
Risupoems
megjegyzés (0)
Most kis lángra gyúlt az érzelem
Mely régóta roskad szívemen
Ha újra látom, szívem dobban
Szenvedély, szerelemmel lobban
Vágyok rád, nem bírom tovább
Állok itt, mintegy szét tépedt báb
Szívem zakatol, lüktet a vérem
Nem szeretsz, ezt félve érzem
Az ágyamban fetrengek
És arcodról merengek
Kínoz a vágy, s a szenvedély
Szívedhez miért kell engedély?
Akarlak, mert te vagy a mindenem
Nem értem, miért kell szenvednem
Akarlak.. Nem akarok szenvedni
Szenvedélyesen szerelmeskedni
Együtt az éjszaka, csak mi ketten
Örökké a fellegekben.
Bejegyezte:
Risupoems
megjegyzés (0)
Nem ismerlek, de mégis közel állsz hozzám
Nem tudom milyen vagy, mégis mindenem neked adnám
Felfal a kíváncsiság.. Vajon szeretnél?
Vagy másodpercek alatt el felednél?..
