Nem maradt más, csak a gyász
Ellepte lelkem a bizarr sötétség
Magamnak suttogom "hiába vársz"
Kifakult minden szépség
Könnyek már nem folynak
Régóta kiapadt a fájdalom tava
Már csak hegedűk szólnak
És egy bús ember szava
Minden hátra maradt
Egyedül nyugszik
Szívem ketté szakadt
Letörtnek látszik
Telnek a percek
Minden oly nyugodt
Mondanám, hogy szeretlek
Hiszen nem tudod
Hullócsillag az égen
Mit ér a kívánság?
Futó tűz a jégen
Ez most a valóság?
Összedőlt bennem az élet
Búcsúnak egy utolsó sóhaj
Megtenném, de félek
Még vár rám sok baj
Távol vagyok
Messze az otthontól
Remélem itt nem maradok
Messze az arcodtól
Te nyújtanád
Minden örömöm
Ha vársz engem
Azt köszönöm.
Bejegyezte:
Risupoems
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése