Fojtogató, kegyetlen pillanat
A szeretlek elszállt, a viszlát megmaradt
Egy könnycsepp a porban, végtelen utak
Egy árokban csordogáló magányos kis patak
Felhőtlen homály, nyugtatja a szíveket
Egy színtelen kép, mesél történeteket
Elfolytja bánatát, a dühös kisgyerek
Átkozza, hogy a világ túl kerek
Zilál a levél, fárad a fa is
Korhad az ága, kijön a katarzis
Múltba veszett, a boldogság fogalma
A bunkóság, e világ királya
Nem kap levegőt, folytja a kín
Szemét becsukja, nincs semmi szín
Halált várva, búcsút int
A világra vissza undorodva tekint.
Bejegyezte:
Risupoems
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése