Risu-Poems

A cím egy kis furcsaságot mutat, de nagyon könnyű a jelentése.

Ezzel a bejegyzéssel elértük a 90. bejegyzést!!! Már csak 10 és meg van a 100. =)

És a 9. pedig, hogy Klaaa személyével már 9 rendszeres olvasó található az oldalon!!
Amit nagyon szépen köszönök mindegyikőtöknek!! (mondjuk 9ből 1 én vagyok 2. meg Patrick)

Szóval tényleg köszönöm mindenkinek :)

Tudom, hogy nehéz és tudom, hogy nem akarod
Mégis az én szívembe szúrod a kardod
Nem veszed észre, hogy így a vesztedbe rohansz
És majd a mennyország ajtaja előtt megtorpansz

Nem szép, amit művelsz, amit teszel
Bánatod örökös rabszolgája leszel
De csináld azt, amit mindenki más
És hidd azt, hogy nem te vagy a hibás

Válaszd azt az utat, amit megbánsz egyszer
Nem fogom elmondani senkinek kétszer
Ha ilyen könnyen eldobtál, ne is emlékezz rám
Én meg ha csalódsz füledbe súgom lám-lám

Persze most fáj, hisz rossz nélküled
Rossz nézni, hogy rontod el az életed
Nem felejtem el az együtt töltött perceket
De hiába. Ki kell mondanom.. Ég veled.

egy ismert story már, de nem baj, sokan nem tudnak róla.

Hol is kezdjem. Ugyan, olyan nap volt mint a többi, csak egy dologban különbözött.
Abban, hogy majdnem elvett egy életet. Az én életemet. Pedig tényleg átlagos
nap volt, semmiben sem volt más. Felkeltem, megmosakodtam, felöltöztem és
elindultam. Elindultam az iskolába, azzal a gondolattal, hogy megint nyithatom
ki azokat az uncsi tankönyveket, és foghatom a tollat, amitől csak megfájdul a kezem.
De nem panaszkodom, hisz most örülnöm kéne. Hogy minek? Hát elmesélem.

Véget ért az iskola, mint mindig osztály társammal kit nem nevezek nevén
elindultunk a Villamoshoz. A villamos megállót úgy kell elképzelni, legalábbis a
síneket, mint a zebrát. Csak úgy tudok beállni az én villamosom megállójába, ha
át sétálok a síneken. Na igen.. Sínek, már lehet következtetni mi történt. De azért
elmesélem. Elköszöntünk egymástól és a mai modern világban a fülhallgatós
walkman telefonok nem meglepőek. Így hát nekem is volt, mint megannyi embernek.
A fülhallgatót a fülembe helyeztem. Mikor megnyomtam volna a "Lejátszás" gombot
azt vettem észre, hogy véletlen a hálózatra akar kapcsolódni. Egy káromkodás
futott végig az agyamon, de mint kiderült, mégis csak ez mentett meg. Hallottam
osztály társam hangját, ahogy azt kiabálja "Vigyázz". Valahogy az agyam feldolgozta
a szó jelentését, mert nem néztem se balra, se jobbra, és utána egyből egy lépést tettem hátra
és ez szerencsésnek bizonyult. Igen, ha nem szól, s valami nem viszi hátra a lépésem az a
Villamos szem pillantás alatt arrébb sodor. Egy másodperc se kellet. Ilyenkor merül fel
az a szólás: "Nincsenek véletlenek". Hát ezt meg is cáfolnám, hisz véletlen nyomtam
el a gombot. Ha a lejátszásra mentem volna akkor... De félre nyomtam. Hát így
alakult a történet, amelyet már sokan ismernek, de gondoltam sose baj, ha le is
írja így az ember.

Hát megint egy személyhez kötött vers;$


Hozzád szólanék, drága Múzsám
Kit bajban vészben soha ott nem hagynék
Te vagy egyetlen illatozó Rózsám
Kiért mindig élnék s halnék

Most e verset neked ajánlom
Bebizonyítván mennyire szeretlek
Olyan vagy nekem, mint egy édes álom
És gondolataimban téged kereslek

Nagyobb lett a szívem, és gazdagabb a lelkem
Soha nem bántam meg, hogy egy ilyen lányt megismertem
Persze rég volt már, hogy láttalak, de azóta rád gondolok
S most kiállva egy térre, csak érted szónokolok

Kikürtölöm, ha kell.. Tudja meg a világ!
Nincsen olyan bánat, ami most a szívembe vág!
Te lettél a mindenem. Páncélom s fegyverem
Érted dobban örökre, az én pici szívem

Ne felejtsd el hát, mi okkal lettünk boldogok
Nem kellenek ide, sír ásók, se orvosok
Mert sose halunk meg, és nem betegszünk
Egészségesek leszünk, amíg együtt élünk!

ezt csak egyetlen egy lánynak írtam
aki mélyen a szívemben lakozik, azóta,
amióta megismertem <3


Ő olyan, mint Én. Én olyan, mint Ő.
Hasonlóak vagyunk.. Ez meghökkentő
Sose gondoltam volna, hogy létezik ilyen
Hogy más is ugyan így érezzen.

Múltunk köde még mindig nem oszlott fel
És a lelkünkben csak a sötétség szerepel
Játssza önző drámáját. S nem enged
Pedig szívünk már rég fehér zászlót lenget

Kínoz a bánat, amit az emberek okoztak
Szívünkbe eddig nem egy kést szúrtak
Többet, mint gondolnád, de látod? Mosolygunk
És nem ez lesz az utolsó közös dalunk

Hisz mi így éljük le ketten életünk
Ha kell, szomorúak leszünk
Nézünk a távolba, és arra gondolunk
Milyen lenne egy boldog napunk

Most nézhetsz minket bármilyennek
De mi okkal lettünk ilyenek
Tekinthetsz furcsa idegennek
Minket akkor sem szeretnek

Lábnyomunkat nem találod nappal
Mert éjszaka járjuk az utcát
Mi nem állunk ki karddal
Inkább elbukjuk a nehéz csatát

Nincs mi már ösztökéljen
Ebben a rémes világban
Nincs mi minket érdekeljen
Szánalmas..S kibírhatatlan

Annyi ember rejt megannyi csalódást
És mér ránk sok csapást
Persze, hogy múló a szív dobbanás
Ennyi csapás után..S nincs megállás

Ezt tűrjük nap, mint nap
Imádkozva, hogy legyen már vége
De elfordul tőlünk a pap
S zárva a gyóntató fülke..

Ketten vagyunk, együtt sétálunk
Együtt nevetünk és szomorkodunk
Én szeretem őt, s remélem ő is szeret
Mert szívembe ő nyitott teret

Tudjuk milyen érzés a fájdalom
S tudunk egymáson segíteni
A mi életünk mától nem szánalom
Új várat fogunk építeni

És ketten leszünk, örökre, tán még tovább is
Nem győzhet le semmi, se kolera, se pestis
Szívünk egybe ért, most már felhajthatjuk a fejünk
Ilyen volt, van, s lesz a szerelmünk..

Világossá vált már bennem
Mit kéne tennem.
Nem hiába lettem
Észre kellet volna vennem..

Csalódást okoztam tán? Miért fordultál el..
Azt hittem egy ilyen fiú többet érdemel
Te voltál a gondolataim száz százaléka
De a végén mégis egyedül maradt ez a ronda béka..

Keserű ennek az érzésnek az íze
Nehezen tudom elfogadni
Megzavarodott a tó felszíne
Valaki jött elfoglalni.

Kit óvtam, védtem, szerettem
Más könnyen lopta el tőlem
Mit érek majd nélküled?
De látom nem érdekel téged..

Hiába írom a sorokat, ki fogja figyelni
Kifogja azt mondani fel a fejjel Peti
Nehéz az élet egyedül, ha nincsen társ
Ilyenkor gondolatba te is messzire szállsz?

El az emberektől nem kell több szenvedés
Nem akarom, hogy fájó legyen az ébredés
De te jársz a fejembe, rólad álmodom
S az életem miattad átkozom..

Világossá vált már bennem
Mit kéne tennem.
Hiába lettem
Így hát magamat megöltem.

Tikkasztó hőség volt. Itthon ültem
Egy boxer volt rajtam, de abban is megsültem
Verejtékeztem, és nem hittem a szememnek
Hogy kint az emberek halálra égnek

Koktélt szürcsölgetve ráébredek arra
Már megint ráültem valami szarra
Nem csak, hogy meleg, de még kupleráj is van
Gondoltam egyet, s az egészet ott hagytam

Mi értelme bármit is csinálni folyton
Sosincs semmi érdekes otthon
Így útra keltem az 50 fokban
Hátha otthont találok egy eszkimó lukban

Ilyennek képzelem az idei nyarat
Remélem valaki ezen most kacag
Én meg az eszkimókkal fogom a halat
Ti meg megsültök, de remélem nincs harag.

Miért viseled el a kínzó fájdalmat
Nincsen az az isten, aki téged meghallgat
Csak a sátán él, és örül a fejének
Hogy mindjárt meghalsz, és többé nem szeretnek

Isten hívő papok, félnek az újtól
De a molesztálás, nem tűnik a múltból
Utoléri a végzet, a sok szánalmas embert
Hisz a tűz eddig, szinte mindent levert

Hatalomra tör, a sok gonoszság
Nem lesz e földön semmi boldogság
Világ vége sem lesz, hisz jobb a szenvedés
Következik még egy év ezred és

Talán jobb lesz akkor, de mi már nem éljük meg
Nekünk sose lesz, oly tiszta ez a felleg
Értünk nem jön angyal, ki vigyázza szívünk
Nekünk már csak ilyen, szar lesz az életünk

Itt van még a szmog, melytől a f*szom se látom
Magyarországon nincs, de mondjuk nem is bánom
Kína ebben az első, kis sárga komcsi nemzet
Dögölne meg, aki ilyet a világra nemzett

De ne térjünk el, az igazi témától
Bár ilyet úgysem látsz csak úgy bárhol
Látod ilyen az élet, kosz, piszok mindenütt
Hol egy villamos, hol pedig egy vonat üt
El egy állatot, vagy éppen egy anyukát
Kis zsidó gyerekek meg ünneplik a hanukát

Tenni kéne azért, hogy szebb legyen a világ
De mit lehet tenni, ha a kezemben a virág
Úgy hervad el, hogy kettőt se pislogok
Úgy hervad el, hogy egy szót nem szólok

Pedig neked szántam, de mit ér ha nincs többé
Mint az élet boldogsága, úgy váltam köddé..

Szerelmes vagyok. Legalábbis azt érzem
Bár még én magam sem értem
Alig ismerlek, egyszer ha láttalak
Lehet nem is te voltál, én még így is imádlak

Rettentő olyas valakit szeretni
Akiről azt se tudod, hogy kicsoda
És mégsem akarlak elfelejteni
Hisz én csak érted vagyok oda

De te nem ismersz, azt se tudod kivagyok
Nem tudod mikor mondok igazat, vagy hazudok
Nem tudod hogy nézek ki, nem tudsz semmit
És én sem tudom, miért vagyok még itt

Most is nézlek, szinte előtted állok
Kezemben a papír, melyre sorokat írok
Átnézel rajtam, de én csak írom mit érzek
Kívül nem látszik, de belül már elvérzek

Egy kis idő után, eljött kire vártál
Engem meg egyedül itt hagytál
Be esteledett. Még itt vagyok
Azóta is csak sorokat írok

Szüntelenül írok, könnyem áztatta lapon
Addig állok itt, amíg egy szép napon
Össze nem esek, és nem jössz oda hozzám
Az utolsó sor: Szeretlek drágám..

Egy váratlan csók, melyet számra tapasztva
Helyeztél el, és mosolyra fakasztva
Kívántam a percet lélegzet elfojtva
Van tőlem egy ajándék, ami már kibontva

Hever a földön. Felhők gyülekeznek
Ebben a pillanatban, új románcok születnek
És mennek tönkre, ez egy körforgás
Így jön helyre majd az a sok romlás

Pecsétet nyomott, a világ közepére
Úgymond.. Kést döfött a szívébe
A sok eső, méregként hull
Ebből szegény ember semmit nem tanul

Egy váratlan csók, mely újra színre tör
Hogy lehettem én ekkora ökör
Elhittem a mesét, és hittem a szónak
De úgy tűnik, elúszott e csónak

Kezemben az evező, nem érek semmit
Elvesztettem mindent, ami eddig
Jelentett is valamit, most szürke homályba lép
Eltorzult arccal néz vissza, akár egy rontott kép

Színek kavalkádja mutatná az utat
De nem képes feldolgozni az emberi tudat
Miért jő a szél, és miért hordja el
A megannyi koszt, és fedezi fel

A bennem rejlő képességet, és csekély
Az esély, hogy bármilyen veszély
Fenyegetne engem, miután csókod altatott
Hangom a füledbe, most újra hallhatod

Bizarrá vált az idő, minden komor lett
Az élet újra, fekete köpenyt vett
Lehajtja kalapját, egy új élet zuhan
Valahol most születik egy baba, aki boldogan

Néz most előre, nem tudja mi vár rá
Utoléri őt is a csók, és majd szilárddá
Kell edzenie a testét, ha bírni akarja
Hisz nem lesz majd, ki ez elöl eltakarja

Tényleg így megy minden, nincsen megállás
Öröm találkozások, és fájó elválás
Nevetés és könny bélyegzi meg az életet
Az istent pedig hiába kérleled

Nincsen menekvés, ha elrontod bűnhődsz
Jobb ha néha, másokkal is törődsz
Egyszer tegyél jót, de jobb legyen mindennél
Mert én most köszönöm, hogy megértettél.

"Csak egy kicsit csalódjon az ember önmagában, és máris rájön, hogy mások nem is olyan rosszak, mint hitte."