Szokatlan. Szokatlan, mint, hogy én ilyet írok és nem pedig verset. Pedig az lenne az elvárt.
Elvárják tőlem, és én is elvárom magamtól, hogy írjak és írjak, és hogy az olvasókat kielégítsem.
De a mai nap kivétel. A mai nap nem szokványos számomra. A mai napban van valami olyan,
amit ritkán veszek észre, mert túlságosan is azzal foglalkozom, hogy velem mi van. Velem sajnos
sok minden van. Hol is kezdhetném.. Igazából csak azért írom le pár sorban a gondolataim, mert,
ha egyszer netalántán vissza nézem, milyen is voltam pár éve, kiderül, hogy változott-e az életem.
De eddig szürke köd az egész, és inkább vagyok szomorú, mint boldog. Hogy miért? Nem tudom.
Sokan mondják szeressük az életet, meg, hogy az ember egyszer él. Ez igaz. De milyen élet az,
amelyikben nem vagy boldog? Miért szeressem az életem, ha mást kapok, mint amit megérdemelnék?
Legalábbis én így látom. Sok gondolat járt már a fejemben e téren, és mindig ugyanarra a dologra lyukadtam.
Dologra? inkább érzelem. Szeretet. Neked mond ez valamit? Tudom fiatal vagyok, és elöttem az élet,
de ha most nem ismerem meg, akkor, hogy kezelem a jövőben? Szánalmas. Igen az. Lehet túl sok
mindent akarok, túl sok dolog iránt vágyakozom, és túlzásokba esek. Nem tudok mit tenni, egyszerűen
a zsigereimben, a véremben, a szívemben ott tömörül megannyi szeretet hormon (ha létezik ilyen) amely,
kitörni szeretne, és másban élni tovább. Szóval szeressük az életet igaz? Fenéket. Az szeresse akinek jó.
Persze én mindent megkapok a családomtól, nem is kívánhatnék jobbat. Barátaimtól megkapom a támogatást
és még szerencsére nagyon sok mindent. De valahogy nekem mégis hiányzik az a kis plusz. Hát a gondolataimat
mostanában ezek töltik ki, és játszanak főszerepet. Talán azért is vagyok stresszes és ingerült. És tudod,
az álarc, amit nap, mint nap viselek, jól takarja valódi énem. Te! És senki más, nem fog engem annyira megismerni,
amennyire akar. Szokatlan. Én tudom, hogy az.
Elvárják tőlem, és én is elvárom magamtól, hogy írjak és írjak, és hogy az olvasókat kielégítsem.
De a mai nap kivétel. A mai nap nem szokványos számomra. A mai napban van valami olyan,
amit ritkán veszek észre, mert túlságosan is azzal foglalkozom, hogy velem mi van. Velem sajnos
sok minden van. Hol is kezdhetném.. Igazából csak azért írom le pár sorban a gondolataim, mert,
ha egyszer netalántán vissza nézem, milyen is voltam pár éve, kiderül, hogy változott-e az életem.
De eddig szürke köd az egész, és inkább vagyok szomorú, mint boldog. Hogy miért? Nem tudom.
Sokan mondják szeressük az életet, meg, hogy az ember egyszer él. Ez igaz. De milyen élet az,
amelyikben nem vagy boldog? Miért szeressem az életem, ha mást kapok, mint amit megérdemelnék?
Legalábbis én így látom. Sok gondolat járt már a fejemben e téren, és mindig ugyanarra a dologra lyukadtam.
Dologra? inkább érzelem. Szeretet. Neked mond ez valamit? Tudom fiatal vagyok, és elöttem az élet,
de ha most nem ismerem meg, akkor, hogy kezelem a jövőben? Szánalmas. Igen az. Lehet túl sok
mindent akarok, túl sok dolog iránt vágyakozom, és túlzásokba esek. Nem tudok mit tenni, egyszerűen
a zsigereimben, a véremben, a szívemben ott tömörül megannyi szeretet hormon (ha létezik ilyen) amely,
kitörni szeretne, és másban élni tovább. Szóval szeressük az életet igaz? Fenéket. Az szeresse akinek jó.
Persze én mindent megkapok a családomtól, nem is kívánhatnék jobbat. Barátaimtól megkapom a támogatást
és még szerencsére nagyon sok mindent. De valahogy nekem mégis hiányzik az a kis plusz. Hát a gondolataimat
mostanában ezek töltik ki, és játszanak főszerepet. Talán azért is vagyok stresszes és ingerült. És tudod,
az álarc, amit nap, mint nap viselek, jól takarja valódi énem. Te! És senki más, nem fog engem annyira megismerni,
amennyire akar. Szokatlan. Én tudom, hogy az.
2 megjegyzés:
Azt kell mondanom Peti, megleptél. Rá kellett döbbennem, hogy Neked nem csak a versírás megy, azt kell, hogy mondjam talán nem találnék olyan műfajt, amiben nem lennél jó.
Magára az írásra visszatérve, azt hiszem értem, mire gondolsz, és hasonló cipőben járok én is. De tudod a nagy szavak nélkül nem lenne az igazi a megjegyzés, majd amikor eljön az ideje. Én azt mondom, hogy itt az idő.:)
:) ez egy szép megjegyzés volt ;) és köszönöm :)
Megjegyzés küldése