Risu-Poems

ezt csak egyetlen egy lánynak írtam
aki mélyen a szívemben lakozik, azóta,
amióta megismertem <3


Ő olyan, mint Én. Én olyan, mint Ő.
Hasonlóak vagyunk.. Ez meghökkentő
Sose gondoltam volna, hogy létezik ilyen
Hogy más is ugyan így érezzen.

Múltunk köde még mindig nem oszlott fel
És a lelkünkben csak a sötétség szerepel
Játssza önző drámáját. S nem enged
Pedig szívünk már rég fehér zászlót lenget

Kínoz a bánat, amit az emberek okoztak
Szívünkbe eddig nem egy kést szúrtak
Többet, mint gondolnád, de látod? Mosolygunk
És nem ez lesz az utolsó közös dalunk

Hisz mi így éljük le ketten életünk
Ha kell, szomorúak leszünk
Nézünk a távolba, és arra gondolunk
Milyen lenne egy boldog napunk

Most nézhetsz minket bármilyennek
De mi okkal lettünk ilyenek
Tekinthetsz furcsa idegennek
Minket akkor sem szeretnek

Lábnyomunkat nem találod nappal
Mert éjszaka járjuk az utcát
Mi nem állunk ki karddal
Inkább elbukjuk a nehéz csatát

Nincs mi már ösztökéljen
Ebben a rémes világban
Nincs mi minket érdekeljen
Szánalmas..S kibírhatatlan

Annyi ember rejt megannyi csalódást
És mér ránk sok csapást
Persze, hogy múló a szív dobbanás
Ennyi csapás után..S nincs megállás

Ezt tűrjük nap, mint nap
Imádkozva, hogy legyen már vége
De elfordul tőlünk a pap
S zárva a gyóntató fülke..

Ketten vagyunk, együtt sétálunk
Együtt nevetünk és szomorkodunk
Én szeretem őt, s remélem ő is szeret
Mert szívembe ő nyitott teret

Tudjuk milyen érzés a fájdalom
S tudunk egymáson segíteni
A mi életünk mától nem szánalom
Új várat fogunk építeni

És ketten leszünk, örökre, tán még tovább is
Nem győzhet le semmi, se kolera, se pestis
Szívünk egybe ért, most már felhajthatjuk a fejünk
Ilyen volt, van, s lesz a szerelmünk..