Világossá vált már bennem
Mit kéne tennem.
Nem hiába lettem
Észre kellet volna vennem..
Csalódást okoztam tán? Miért fordultál el..
Azt hittem egy ilyen fiú többet érdemel
Te voltál a gondolataim száz százaléka
De a végén mégis egyedül maradt ez a ronda béka..
Keserű ennek az érzésnek az íze
Nehezen tudom elfogadni
Megzavarodott a tó felszíne
Valaki jött elfoglalni.
Kit óvtam, védtem, szerettem
Más könnyen lopta el tőlem
Mit érek majd nélküled?
De látom nem érdekel téged..
Hiába írom a sorokat, ki fogja figyelni
Kifogja azt mondani fel a fejjel Peti
Nehéz az élet egyedül, ha nincsen társ
Ilyenkor gondolatba te is messzire szállsz?
El az emberektől nem kell több szenvedés
Nem akarom, hogy fájó legyen az ébredés
De te jársz a fejembe, rólad álmodom
S az életem miattad átkozom..
Világossá vált már bennem
Mit kéne tennem.
Hiába lettem
Így hát magamat megöltem.
Bejegyezte:
Risupoems
2 megjegyzés:
Jajj te Risu:)
Majdnem minden versed a saját haláloddal végződik, szóval én azt kívánom, hogy nagyon sok verset írjál még.
és hát Fel a fejjel Peti:)
Hát igen, sokáig fogok élni úgy tűnik :D:D
:) rendes vagy
Megjegyzés küldése