Risu-Poems

Miért viseled el a kínzó fájdalmat
Nincsen az az isten, aki téged meghallgat
Csak a sátán él, és örül a fejének
Hogy mindjárt meghalsz, és többé nem szeretnek

Isten hívő papok, félnek az újtól
De a molesztálás, nem tűnik a múltból
Utoléri a végzet, a sok szánalmas embert
Hisz a tűz eddig, szinte mindent levert

Hatalomra tör, a sok gonoszság
Nem lesz e földön semmi boldogság
Világ vége sem lesz, hisz jobb a szenvedés
Következik még egy év ezred és

Talán jobb lesz akkor, de mi már nem éljük meg
Nekünk sose lesz, oly tiszta ez a felleg
Értünk nem jön angyal, ki vigyázza szívünk
Nekünk már csak ilyen, szar lesz az életünk

Itt van még a szmog, melytől a f*szom se látom
Magyarországon nincs, de mondjuk nem is bánom
Kína ebben az első, kis sárga komcsi nemzet
Dögölne meg, aki ilyet a világra nemzett

De ne térjünk el, az igazi témától
Bár ilyet úgysem látsz csak úgy bárhol
Látod ilyen az élet, kosz, piszok mindenütt
Hol egy villamos, hol pedig egy vonat üt
El egy állatot, vagy éppen egy anyukát
Kis zsidó gyerekek meg ünneplik a hanukát

Tenni kéne azért, hogy szebb legyen a világ
De mit lehet tenni, ha a kezemben a virág
Úgy hervad el, hogy kettőt se pislogok
Úgy hervad el, hogy egy szót nem szólok

Pedig neked szántam, de mit ér ha nincs többé
Mint az élet boldogsága, úgy váltam köddé..