Tudom, hogy nehéz és tudom, hogy nem akarod
Mégis az én szívembe szúrod a kardod
Nem veszed észre, hogy így a vesztedbe rohansz
És majd a mennyország ajtaja előtt megtorpansz
Nem szép, amit művelsz, amit teszel
Bánatod örökös rabszolgája leszel
De csináld azt, amit mindenki más
És hidd azt, hogy nem te vagy a hibás
Válaszd azt az utat, amit megbánsz egyszer
Nem fogom elmondani senkinek kétszer
Ha ilyen könnyen eldobtál, ne is emlékezz rám
Én meg ha csalódsz füledbe súgom lám-lám
Persze most fáj, hisz rossz nélküled
Rossz nézni, hogy rontod el az életed
Nem felejtem el az együtt töltött perceket
De hiába. Ki kell mondanom.. Ég veled.
Bejegyezte:
Risupoems
2 megjegyzés:
Szerintem ez a legnehezebb mondatok közé tartozik. Nem feltétlen szakításnál, de búcsúzkodni is utálok, mert ha fontos az illető, és tudom, hogy sokáig nem látom, akkor sírok...:/
hát ja, de ez a vers se személynek szóló, ezt is csak úgy írtam :)
Megjegyzés küldése