Tudom, hogy nehéz és tudom, hogy nem akarod
Mégis az én szívembe szúrod a kardod
Nem veszed észre, hogy így a vesztedbe rohansz
És majd a mennyország ajtaja előtt megtorpansz
Nem szép, amit művelsz, amit teszel
Bánatod örökös rabszolgája leszel
De csináld azt, amit mindenki más
És hidd azt, hogy nem te vagy a hibás
Válaszd azt az utat, amit megbánsz egyszer
Nem fogom elmondani senkinek kétszer
Ha ilyen könnyen eldobtál, ne is emlékezz rám
Én meg ha csalódsz füledbe súgom lám-lám
Persze most fáj, hisz rossz nélküled
Rossz nézni, hogy rontod el az életed
Nem felejtem el az együtt töltött perceket
De hiába. Ki kell mondanom.. Ég veled.
vas
undefined
Bejegyezte:
Risupoems
2 megjegyzés:
Szerintem ez a legnehezebb mondatok közé tartozik. Nem feltétlen szakításnál, de búcsúzkodni is utálok, mert ha fontos az illető, és tudom, hogy sokáig nem látom, akkor sírok...:/
hát ja, de ez a vers se személynek szóló, ezt is csak úgy írtam :)
Megjegyzés küldése