A világ hátán az eget nézve,
Gondolatokkal megtetézve,
Egy isteni jelre várva,
Mély szakadékba zárva,
A múlt nehéz pillanatai,
A jelen múló darabjai,
A jövő már nem jön el,
A remény messze elszelel,
Képzeletben szeretlek,
Valójában már elfeledtelek,
Hazug szavakkal élsz,
Aki ismer, attól félsz,
Tipródok magamba, de minek,
Tudom, hogy hiányzom, de kinek,
Ülök bambán és mélabúsan,
Nézem ahogy a felhők úsznak lassan,
A világ hátán az eget nézve,
Becsukom szemem, téged visszaidézve,
Nem látok semmit, üres minden,
Nem érzek semmit, üres itt bent,
Szárnyalok a széllel szembe,
Gondolkodnék, de nincs semmi az eszembe,
Értelmetlen az egész már,
Bódító tél után, hanyagolható nyár,
Csak ülök még, nem tudok felállni,
Nem tudok szívedtől teljesen elválni,
Amíg itt ülök, érted epekedek,
Végül bevallom magamnak: Mindig is szerettelek.
Bejegyezte:
Risupoems
megjegyzés (0)
