Risu-Poems

Szia Emese, Risu vagyok
Te már felmentél, én még maradok
Tudom, hogy vársz. Tudod, hogy várlak
Tudod, hogy mindennap magam előtt látlak

Mosolyogsz rám, bíztatsz fentről
Ha rád gondolok, a sírás folyt egyből
De van zsebkendőm, méghozzá az emlékek
"Risuuu" mondtad.. Tisztán emlékszek

Tipegtél ide-oda, de édes voltál
Nem értettél semmit, s mindig vissza szóltál
"Mi? Nem értem. Süket vagyok."
Én meg mindig bosszankodtam. Most meg mosolygok

Veled mindig boldog voltam, igaz barát vagy
Tudom, hogy szereteted soha el nem hagy
Szíved még dobog, mennyei dalt zeng
Az én szívem hiányodtól őrülten feszeng

Szia Emese. Remélem ezt megkapod
Életemet még most is tovább alkotod
Tudom, hogy hiányzom. Tudod, hogy hiányzol
Ha felnézek az égre, boldognak látszol.

Érdektelen élet, pokol szagú világ
Kezedben porhadó, szagtalan virág
Utolsó percek, utolsó lélegzet
Az élet stílusa engem is megmérgezett

Halkan csobogó patak, szüntelen vízfolyás
Ereimből kiszökő vér, vörös ragyogás
Suttogó fák, üzennek merészet
Széllel játszanak együttes részletet

Kiégett a lámpa, fejemben sötétség
Ez volt életemben az utolsó merészség
Kezem leengedem, nyugtot lel a földön
Túlélem? Meghalok? Hagyom..Az élet döntsön.

2011. Január Tizenöt
Senki sem érzi, a baj már elkezdődött
Minden lépésnek súlyos ára van
Szólnak a pletykák "Három lány holtan"

Megkövült szívvel figyelem az eseményt
Rossz érzésem támadt és vártam a fejleményt
Pár perccel később.. Jött a szívroham
Bennem a világ rogyott össze holtan

Szememmel láttam, de agyam nem fogta fel
Ilyet ember nem is tud.. pláne nem épp ésszel
De mit tett a tömeg? Mit tesz az ember?
Nem érdeklik az, hogy a földön a másik hever?

Miért nem tudnak figyelni? Önző emberek..
Ilyenek a Földre, bár sehova nem kellenek
Összemorzsolt szívvel és kiégett szemmel
Nézek magam elé, s írok két kezemmel

Hisz azóta is kerget bú és bánat
Nem találok jelzőt, hiába bújom a szótárat
Tragikus sors, Gyász és siralom
Kár, hogy ilyenkor is másé a hatalom

2011. Január Tizenhat
Nem gondoltam volna, hogy minden magányossá válhat
A tömeg eloszlott, a színtér gyászol
Három lányt egy ország hiányol

Kordon díszeleg, mécsesek születnek
Olyanok hunytak el, kiket igazán szeretnek!

Két kicsi lány a felhőkön túl
Hiányoztok, úgy őszintén mocskosul
Látom arcotok, melyre a mosoly csal szépséget
Látom szemetek, melyben látom az értéket
Emlékszem hangotokra, mely bejárta szívemet
Emlékszem rátok, hisz szebbé tettétek az életemet
Emlékszem az együtt eltöltött percekre
Ahogy szerettetek és néztetek a szemembe
Nem tudom elfogadni, hogy fentről néztek
Mikor most is itt lenne a helyetek
Annyi szép emléket köszönhetek nektek
Az egész világom sokkal szebb volt veletek
Nem sokan érezhették az őszinte szívetek
De most az egész ország látja a képetek
Gyönyörűek voltatok, gyönyörűek vagytok
Az egész országnak szerelmet adtok
Hiszen ott fogtok élni mindenki szívében
Én most csak annyit kérek. Nyugodjatok Békében.