Risu-Poems

2011. Január Tizenöt
Senki sem érzi, a baj már elkezdődött
Minden lépésnek súlyos ára van
Szólnak a pletykák "Három lány holtan"

Megkövült szívvel figyelem az eseményt
Rossz érzésem támadt és vártam a fejleményt
Pár perccel később.. Jött a szívroham
Bennem a világ rogyott össze holtan

Szememmel láttam, de agyam nem fogta fel
Ilyet ember nem is tud.. pláne nem épp ésszel
De mit tett a tömeg? Mit tesz az ember?
Nem érdeklik az, hogy a földön a másik hever?

Miért nem tudnak figyelni? Önző emberek..
Ilyenek a Földre, bár sehova nem kellenek
Összemorzsolt szívvel és kiégett szemmel
Nézek magam elé, s írok két kezemmel

Hisz azóta is kerget bú és bánat
Nem találok jelzőt, hiába bújom a szótárat
Tragikus sors, Gyász és siralom
Kár, hogy ilyenkor is másé a hatalom

2011. Január Tizenhat
Nem gondoltam volna, hogy minden magányossá válhat
A tömeg eloszlott, a színtér gyászol
Három lányt egy ország hiányol

Kordon díszeleg, mécsesek születnek
Olyanok hunytak el, kiket igazán szeretnek!