Most kis lángra gyúlt az érzelem
Mely régóta roskad szívemen
Ha újra látom, szívem dobban
Szenvedély, szerelemmel lobban
Vágyok rád, nem bírom tovább
Állok itt, mintegy szét tépedt báb
Szívem zakatol, lüktet a vérem
Nem szeretsz, ezt félve érzem
Az ágyamban fetrengek
És arcodról merengek
Kínoz a vágy, s a szenvedély
Szívedhez miért kell engedély?
Akarlak, mert te vagy a mindenem
Nem értem, miért kell szenvednem
Akarlak.. Nem akarok szenvedni
Szenvedélyesen szerelmeskedni
Együtt az éjszaka, csak mi ketten
Örökké a fellegekben.
Bejegyezte:
Risupoems
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése