Néma lettem. Nem jön ki hang a számon
Szívem többé én ki nem tárom
Nem mutatom meg, mi van legbelül
Míg a nyugtalanság, végleg elszenderül
Érzem a nyomást, minden lépés után
Talán emiatt nézek én is, annyira bután
Feldolgozni számomra, ezt lehetetlen
Meg némulva, örökre síri csendben
A fejem is lehajtom, ne lássák arcom
Szemem behunyom, el takarom harcom
Szemem tükre mögött a lelkem jár táncot
És szívem köré teker ezernyi láncot
Végleg elhalkult, minden szenvedélyem
És elfelejtettem azt, hogy miért éltem
A sorsomtól már annyi mindent kértem
Egy papírra írtam.. száz darabra téptem
Beleestem abba a hibába
Mikor azt mondom: "Minek..hiába"
Hiába bizony, minden eltöltött óra
Hiába várok, az egyetlen szóra..
Bejegyezte:
Risupoems
3 megjegyzés:
Nagyon szép lett, és tükröződik benne ezernyi érzelem:)
Köszönöm:) hát jam^^
tegnap úgy döntöttem az elejétől kezdve elolvasom a blog összes bejegyzését és a régebbi versek közül eddig ez tetszik a legjobban :), ill. erről az érzelmi állapotról nekem is van egy kis szerzeményem :D
Megjegyzés küldése