Az utolsó hó pehely, mely orcámra hullott
Köszöntötte a tavaszt, de nem ezen múlott
Virágzik a rét, illatok szabadulnak fel
A lelkem végre, nyugalomra lel
Leülök a fűbe, mely zöldre lett festve
A szél pedig, most mindent át szelve
Cirógatja hajam, ez igazán kellemes
Ez a vers most őszintén tél ellenes
Bocsáss meg olvasó, rühellem a hideget
Mert megöli bennem a meg annyi ideget
Hisz fázom, beázik a szép cipőm
De mára ennyi, mert nincs időm
Bejegyezte:
Risupoems
1 megjegyzés:
:) Aranyos. Éljen a tavasz^^
Zöld fű, virágok, szerelem<3
Megjegyzés küldése