Risu-Poems

Lehullott az utolsó fa levél
Én akkor jöttem rá, hogy te lennél
Az.. Életem nője
Én meg a csaták kirívó hőse

Csak egy pillanat volt csupán
Mikor láttam azon az arcocskán
Milyen kényelmetlen mosoly ver tanyát
És.. Szidja önmagát

Véletlen volt, hogy arra jártam
És így is azt hiszem, hogy sokat láttam
Kínzó hőség, és a nehéz vért
Kíván most.. Ősi vért

Ez az utolsó csatám, mit érted harcolok
Kívül-Belül tombolnak a hormonok
Gyengének érzem magam, mégis talpra állok
És most.. Csodát várok

Vér fagyasztó sikoly rémít meg
Minden vágás egy gyötrő heg
De érted szenvedek, és érted küzdök
Lásd, milyen egy igazi ördög

Meghalt bennem minden félelem
Számomra a harc lett minden lét elem
Vér festette táj lett az otthonom
És a végén büszkén össze rogyom

Eddig bírtam, nem tovább
Nem visz az utam, nem jár a láb
Kérlek ne haragudj rám, én megpróbáltam
De a csata mezőn végül..Meghaltam..