Én nem kérek sokat csak téged
De te ezt sajnos nem érted
Mit érez egy olyan szív
Amit csak a magány hív
Én nem tudom elviselni
És öl betett kézzel figyelni
Mit hoz majd az élet
Hallgass meg kérlek..
Te nem tudod elképzelni
Mennyire szeretnék egy csókot kapni
Összebújva, kettesben
Örökre, együtt a fellegekben
De te ezt, hogy is érthetnéd
Szíved másért ég
Ha békén hagynálak azt élveznéd..
Én meg már feladtam rég...
Bejegyezte:
Risupoems
2 megjegyzés:
Hm...átérzem a verset.
Kínzó érzés, de egyszer megváltozik minden, és jobb lesz, mint most.
hát remélem én is :)
Megjegyzés küldése