Álmok tengerén voltam múlt éjjel,
Végre megteltem apadatlan élettel.
Őt láttam álmomban, angyali bájjal,
Megteltem mámorító emberi vággyal.
Álmok tengerén sodródtam egyedül
Azt hittem a vízesés engem majd elkerül,
De ledobott a mélybe és kinyitotta szemem,
Megsúgta várjak, ha igazán szeretem.
Álmok tengerén a hab csak előjáték,
A hullám csak ellök. Inkább kimásznék.
Fejem lehajtom, mert azt hittem könnyű lesz,
Kívánni akarok, de az mindenen túltesz.
Álmok tengerén a csók keserédes,
Én mindig akartalak, s te vagy rám mérges?
Nem fogom érteni, hiszen nem érthetem,
De nem fogom az álmomban leélni az életem.
Bejegyezte:
Risupoems
2 megjegyzés:
már megint az az utolsó sor... sokszor ütősek a verseid utolsó sorai :D tetszett
:) mindig arra sikerül a csattanó, köszönöm
Megjegyzés küldése