Risu-Poems

Én a verseimbe töltöm, amit érzek
Míg te monoton azt teszed, amire kértek
Ha rád nézek, mindent megértek
Ilyen emberekért én nem élek

Lehetsz arrogáns, engem az sem érdekel
Ha a bandád előtt, egy ártatlan térdepel
Olyan sok ember, sokat hisz magáról
Milyen szülő az, aki a gyermekétől elpártol

Manapság a verekedés csak fegyverrel megy
Az utcákról eltűnt, a híres egy v egy
Mindenhol a mocskot látni, szörnyeteg világ
A romlott emberi szívben, már nem nőhet virág

Előrébb lépett s magasan uralkodik
A hazugság, emberről emberre csapódik
Elfajult az egész, nem látok szerelmet
Hova tűnt az érzés? Manapság mit lehet?

Számolom a napokat, hogy távol élhessek
A rohanó világban az emberek mérgesek
Nem tudnak leállni, csodálni a szépet
De minek oktassam az agyatlan népet.

Fejjel a falnak, trágár beszéddel
A kéz cselekszik, az agy nem vezérel
Gondolkozni luxus, az már mindenható
A mai világban a horror az altató..