A képzeletem játszott velem,
Mert nem hittem a szememnek.
Azt hittem a saját utam nem lelem,
De végül megismertelek.
Én nem tudnám megköszönni
Neked ezt az egészet.
És majd rá fogsz jönni,
Hogy együtt éljük le az életet.
Benned meg van minden érték,
Ami nekem szükséges,
Szebbet nem is kívánhatnék,
Mert mindened túl édes.
Köszönöm, hogy vagy nekem,
Én többet nem is mondhatok.
Remélem itt leszel mellettem,
Ha újra jönnek a szar napok.
Bejegyezte:
Risupoems
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése