Létezésemben nem az gyönyörű, hogy szomorúan nevetek
Hanem, ha baj van, számolhatok veletek
Szívemben a dobbanás, már nem ismeri fel a ritmust
Könnyen hagyta el, az ősi rítust
Szememben a fény, már csak pislákol szerteszét
Lassan elveszítem..Ki tudja, hogy miért
Kezeimben az erő, már csak rozsdás romhalmaz
Amit az élet, már többé nem alkalmaz
Lábamban elhalt minden lépés vágya
Úgy dőltem össze, mint egy pakli kártya
Végül az érzelmeim, melyekben látok még esélyt
Melyekben még érzem a megannyi veszélyt
És tudom, hogy egyszer ez ad majd erőt
És ez is pusztítja el megint, minden fentebb esőt.
Bejegyezte:
Risupoems
2 megjegyzés:
Szia! bocsi a linkért, de van egy ajándékom számodra, mert szerintem megérdemled. :)
http://tundertemeto.blogspot.com/2010/10/kreativ-blogger-dij-yukimitol.html
Ohh :D köszönöm szépen. Tervezem, hogy elkezdek egy következő szériát, és új verseket hozok az oldalra. Úgyhogy, ha van rá igény csinálom szívesen tovább :D:D
Megjegyzés küldése