Risu-Poems

"Már megint egyedül keltem,
Szomorúan hunyom le szemem"


Még nem ismertük egymást,
De te már akkor tetszettél,
Gondoltam én egy s mást,
Mikor, először rám néztél.

Te vagy az, kinek a teste,
Szebb, mint minden csillagos este,
Mint napsugár, a felhőtlen égen,
Mosolyod megfogott, már nagyon régen

Mert nekem, te vagy az ideál
Aki remélem mindig mellém áll,
Fülembe súgod: "Szeretlek"
A szívemben érzelmek repdesnek

Közelebb lépek hozzád,
Nem titkolom mit érzek,
A bár pultból, a jeget hozzák,
Mert úgy érzem, hogy elvérzek

Annyira sebesen ver a szívem
Beléd zúgtam én azt hiszem
De ez tudom, hogy nem véletlen
Reád vártam, egész életemben

És most megcsókolom a szád,
Bebizonyítom, hogy vigyázom rád,
S nem érdekel, hogy ki mit gondol,
Én szeretlek téged és ez így van jól

Te lehetnél az egész élet,
Mely beragyogja a lelkemet,
Ennek soha, ne vessünk véget,
Óvjuk a tiszta szerelmünket

Ez lenne a vágyam, minden áron szeretném
Ha hozzám bújnál este, a bőröd illatát érezném
Nem szeretnék egyedül lenni, csak veled kettesben
Ezt az egészet, nem tudom elképzelni szebben

Gondolhatsz most akármit, kezemet az épp ész irányítja
És csak neked van kulcsod, ami a szívem zárját nyitja
Remélem, hogy kinyitod, és belépsz majd rajta
Magamhoz szorítalak, és nem engedlek vissza



"Együtt ért a hajnal, boldogan fekszem,
Rád nézek, és örömmel, hunyom le szemem"