ez egy kicsit magán jellegű vers, de közzé teszem.
Kicsi voltam, és mindig felnéztem rád
Fölöslegesen sose járattad a szád
Mindig kedves voltál velem
És a kedvencem főzted nekem
Ritkán látogattunk meg, amit sajnálok
De elmentél, én meg még mindig te rád várok
Az almás pite amit csináltál, sose felejtem el
De előtte megkínáltál, finom madár tejjel
Boldog voltál, pedig szívedet sok kín nyomta
De az arcod tökéletesen eltitkolta
Boldog voltál, pedig nagyon beteg
Annyi mondandóm lenne..rengeteg
Elképzellek megint, több milliomodszórra
Bárcsak ebben az életben térnél nyugovóra
De elhagytál, nagyon fiatalon
Hogy nem mondtam szeretlek, nagyon bánom
Kedves ember voltál, ki sokat tett értem
Régen mindig is attól féltem
Ami be is következett nem sokkal
Remélem a mennyország kedveskedik virágokkal
Én is adnék sokat, mert nagyon szeretlek
A szívemben élsz, soha nem feledlek
Ennyi év után is, rettentően hiányzol
Szeretsz még.. én tudom jól
Isten nyugosztaljon!
Bejegyezte:
Risupoems
7 megjegyzés:
ez nagyon szép vers
be könnyeztem mert nekem is meghalt az egyik nagymamám
köszönöm szépen
részvétem akkor!
elég ritka hogy versen be könnyezek de most megtörtént...nagyon szép vers
köszönöm szépen :) ezen én is könnyeztem mikor írtam
ez szép tesó :)
köszi ^^
Nekem a dédim halt meg, áprilisban...és azóta is rengeteget gondolok rá, nagyon hiányzik Nekem:$ Sokszor érzem úgy, hogy nem mutattam ki eléggé, hogy mennyire szeretem.
Nagyon megható vers:)
Megjegyzés küldése