Azt hiszem vége, nem tudok nevetni
Fel kell, hogy adjam.. nem tudtam megtenni
Fáj és fáj szüntelenül
A magány most is az ölembe ül
Sajnálom, hogy nem jött össze
Pedig mindent megtettem érte..
Számomra minden hideg kő lett
Az égboltra szürke felhőket festett
a szél, mely csendben ide fújta
A lelkemet ez a sötétség sújtja
Az eső, mint meg annyi könny
Ruhám, mint egy régi fakó öltöny
Lóg most rajtam, ázott hajamon
Nem maradt semmi szárazon
Véletlen tán, hogy a sors utál
És a szívem őrülten kiabál
Vagy csak a szerencsétlenség?
Erre nincsen sajnos mentség..
Abba maradt a zápor
A felhők is távoztak
Nincs ki most ápol
Úgy érzem feláldoztak
Nincs szebb jövő
Nincs boldog élet
A sors egy furcsa cselszövő
Számomra ronda végzet...
Bejegyezte:
Risupoems
8 megjegyzés:
Ne add fel a reményt.
A holnap mindig hozhat még örömöt.
Engem ez tart életben, és ha nem is az, h "gyerekként" boldog leszek, de ha felnőtt koromra sikerül megteremteni azt, hogy egy boldog kiegyensúlyozott ember legyek, akkor azt mondom majd, hogy megérte szenvedni, 10enX évesen:)
jó tudom, nekem bnő kell azt csókolom. :) de majd jön az is
Az se segít ám, csak a baj van velük...
Tessék hölgyeim, szidjanak nyugodtan:D
:D:D:D
akk mért nem szerzel magad nak vagy valami ha meg bejön valaki harcolj érte
amugy meg imádom ezeket a verseket pááá
Hát nem olyan könnyű az ^^
örülök neki :) remélem a többi is fog^^
dehogynem könnyü xd biztos van aki bejön neked annak mond el vagy vami ne tards magadban és ennyi
am meg biztos fog a többi tetszeni
:)
Megjegyzés küldése