Risu-Poems

Mindenkiben ott vannak
És mélyre elbújnak
Előjönnek, ha akarod
Az arcod hiába takarod..

Látom hogy sírsz,
Látom, hogy nem bírsz
Megválni tőlük.. Fáj
Elhiszem, sírj.. mert muszáj.

Add ki, és ne félj
Mindig a mának élj
Ne tartsd vissza, csak jobban gyötör
És később előtör

Ezek a szomorú emlékek
Én is mindenre emlékezek
És sose felejtem őket


Mert az életem változtatták meg.


Vannak szép emlékeim is
Vagy lehet ez csak hamis
Látszat, és tényleg csak reménykedem
Hogy boldog tudok lenni? lehetetlen..

Hiszen tényleg, boldog voltam
Az életből nagyokat kortyoltam
Mosoly ült ki a kicsi számra
És szín költözött, az egykoron fakó ruhámra

Reggel a napsütötte ablakomon
Láttam boldogságot, vissza tükröződő arcomon
Megint sikerülhet.. Nem lehet nehéz
Egyedül is menni fog.. Leszek merész

De még kicsit szomorkodom
Fel viszont sohasem adom
Láttok ti még boldognak
A boldogság hormonok, egyszer úgyis feloldódnak...