Risu-Poems

Láttam a csodát, itt járt a szobámban
Elvesztem a lehengerlő homályban
A képzelet szülöttje volt, mely ritka
És talán ez minden szépség titka

Nem jutottam szóhoz, de nem is kellet
beszélnem.. ilyet talán bárki fellelhet?
Vagy csak a sors volt hozzám nagylelkű
Nem tudom, de tény, hogy ez nem egyszerű

Eddig halandó voltam, bár most sem érzem többnek
Magam.. ugyanolyan bolondnak, és lököttnek
Amilyen voltam, csak egy csodával gazdagodtam
És tudom, hogy ezt az egészet nem álmodtam

Ez a csoda, rámutatott arra
Hogy az életet nem egy kéz varja
Bármilyen sok szálon is fut az esemény
Ezért fokozódik minden élmény

Nem tudjuk, mifolytán kerültünk ide
Melyik lett előbb.. a tojás vagy a csibe?
Vagy a tyúk? Ki hogy mondja
Egy biztos, valakinek régen volt sok gondja

Csoda.. sokszor beszéltem már róla
De sokat változtam azóta,
Tudom mi a szerelem, tudom mi a barátság
Elutasítani mindkettőt ostobaság

Megtanultam az élet minden érzelmét
És élvezni, az élet minden apró örömét
Megtanultam azt is, hazudni miért káros
Csődbe is mehet ezért, egy egész város

Miért rossz csalni,lopni és kárt tenni
Miért nem lehet a boltban azt megvenni?
Vitatkozni olyan dolgokon, amiket máskor elnézünk
Őszintén.. ha béke van mit vétünk?

Semmit.. boldognak lenni se könnyű..
Bár ezt elfogadni igen csak szörnyű
Sokszor sírunk olyan dolog miatt,
Amit simán legyőzhetne a szabad akarat

Az életünket élhetjük úgyis, hogy nem nézünk oda
De akkor mit mutatna meg nekünk a csoda
Sötétségben élni, csak egyeseknek szabad
Akiknek a látásuk örökre úgy marad

Itt van még a szerelem, mely több felé ágazik
Van belőle boldog, szomorú, és ami hullámzik
Hol csalódunk, hol örülünk, ki tudja mikor mi
És amíg létezik élőlény, sosem fog megszünni

Tudnunk kell élni, mert csak egyszer tudunk
Egy esélyünk van.. egyet adott a mi urunk
Bár inkább hiszek a sorsban, és a kedves csodában
Aki megmutatta nekem, miújság a szobámban.