Leülök a padra.. mely már korhadt
Az évek folyamán, szegényke elrohadt
Sok évet vészelt át velem
S ha baj volt.. ő ki állt mellettem
Mint mindig, most is rá ülök
Körbenézek.. és őszintén örülök
Minden ugyanolyan, mint volt
Gyönyörű, és fényesen ragyog az ég bolt
A nap rásüt az óceánra
Számomra ez a békesség órája
A madarak ide-oda repkednek
A hangyák az élelemért verekednek
Ez a természet, amelyet én annyira szeretek
Ha becsukom a szemem, mindig ilyet képzelek
Ahol olyan zöld a fű, mely friss és ápolt
Ahol olyan szél fúj, amely nem hoz hideg záport
Az illatok keveréke, mely most is megbolondít
A rovarok s bogarak hangja, újra engem szólít
Így írom ezt a verset, így a magány is jó barát
Ez többet ér, mint bármennyi karát
Természet, én azt mondom maradj így
Soha! Egy embernek se higgy
Mi csak kárt okozunk, nem vigyázunk te rád
Érted szól ez a szép szerenád
Újra vissza tértem, a régi helyemre
De szomorúan vettem észre
A kedvenc padom eltűnt
Minden meghalt, és a levegő is lehűlt
Pedig mindig finom meleg volt....
De ez a dal, akkor is érte szólt.
Bejegyezte:
Risupoems
7 megjegyzés:
Nekem is van egy kedvenc padom, Balatonalmádiban. Mindig ott találkozom Vele:$ Volt is róla képem , csak sajnos mikor tönkrement a vinyóm, elveszett a kép is:(
Szép vers Risu:)
köszönöm, bár őszinte leszek, nekem is van, de az itt van pár percre, és semmi baja:) ez is inkább fantázia vers^^ bár szerintem nem jó:$
Az enyém 148km-re van tőlem:D De az a legcsodásabb pad a világon számomra:D
Szerintem jóó:) Túl kritikus vagy magaddal szemben:)
Nekem nincs kedvenc padom de ez a vers nagyon szép lett PeTe(remélem nem gond ha én így szólítalak^^nem tudtam még átszokni a Risura:D)
Hát pedig mikori az a név már :D:D de nem baj persze, mindenki úgy szólít ahogy szeretne :)
réginek régi név csak én ezen a néven ismertelek meg és igy szoktam meg:D
:D höhö, nem baj az^^
Megjegyzés küldése