Tudom, hogy milyen..Én is érzem
Mikor lesz jobb? Én is ezt kérdezem
Már elmúlt egy év tized, és sehogy sem jó
Ez az élet tényleg nem nekem való
Emlékszem, régen is egyedül ültem a padban
És akkor még nem gondoltam bele abba
Milyen lesz később.. De kiderült
Most is a szememből egy könnycsepp legördült
Mert fáj, hogy nem tudok mosolyogni
Pedig szeretnék, és ez nem hagy nyugodni
De mit lehet tenni, így hozta az élet
Én lettem bűnös, pedig ez hibás ítélet
Tudom én is, hogy a jót kéne észrevenni
De ha nincsen, sajnos így nehéz nevetni
Bár nem vagyok depressziós, hiszen bízok
Miben? Hogy többé nem szívok
Boldog akarok lenni, és remélem segítesz
Talpra állítasz, és mindig rám figyelsz
Legalábbis akkor, amikor szükségem van rá
Remélem sikerül, én drukkolok... hajrá
Bejegyezte:
Risupoems
11 megjegyzés:
Szép vers. Hangulathoz illik:)
Segítek, ha tudok:$(:
fiatal vagy még, élvezd a fiatalságod.. későbbbánod majd, ha nem így teszel.
Egyébként költői szabadság ide vagy oda, szúrja a szemem az az "abba", ugyanis az helyesen ragozva abban.
És még valami: ez már jobban tetszik ;)
:) élvezem én ne aggódj ^^
Lehetséges, átírom akkor:)
Örülök neki
nem gondoltam bele abban??? az értelmetlen te xd
ó, rosszul írtam. nem az abba rossz, hanem a "padba", mert az ültem a padban. elnézést.
nah, az más :D
Ria, tiédre is válaszolva, hát akkor uccu neki segíts :D:D
Akkor gyere fel msnre Nyuszii:)
Hiányok vannak, és jobb társaság vagy, mint Gulliver pajti:D^^
xdxd
És itt hagytál, kínok között(vergődni), Gullivert olvasni:(
Siess vissza:$
kis gerlicék ;)
Megjegyzés küldése