Risu-Poems

"Ha elképzeled, hogy ez az utolsó napod, azonnal rájössz, mi a fontos, és mi nem".

ne vegye senki magára!!!!


Szívem, nekem nincs bajom veled
Engem nem érdekel, hogy nincs melled
Nem izgat, hogy csúnyának tartod magad
És hogy a földig ér a hasad

A szemed se szép, és kicsit kancsal
Nem tudom mit vársz ezzel az arccal
A kezed szőrös, a hátad meg görbe
Néztél te már tükörbe?

De én szeretlek.. Hiába büdös a szád
Viselkedni úgy tűnik nem tanított meg apád
Ha beszélsz esernyőt is köphetnél
Bár inkább azt kérem, hogy szebb legyél

Lábad se tökéletes, de ezen megse lepődök
Az mi a szemed fölött? Tán szemöldök?
Az nem lehet, Jézusom
Asszem most az életem is kihányom....

nézzétek mit találtam:D




"A blog a legnagyobb nyilvánosság előtt gyakorolt magány."

Megvalósult bennem
Mind az amit kéne tennem
Nagy levegőt vettem
És elkezdtem...

Gyerekként még hülye voltam
Nem törődtem semmivel
S ha egy szót is szóltam
Beérték ennyivel

Most imádkoznom kell
Hogy meghallgassanak
Mi mozdulhatott el?
Mi értelme így a világnak?

Üvöltöm ezerszer!
Ez ne menjen el a füled mellett..
Suttogom egyszer!
Ez a pillanat kellett..

Ráébredtem arra
Mi köt minket össze
Nem jöttem zavarba
Szívünket megkösse

Egy érzés.. mely pecsétként szolgál
Egy csók.. feledni próbál
Múltamba merengő kicsi kis tekintet
A szememen át, a világba tekintett

Mit látott.. azt én sem tudom
Azóta mindenkinek, folyton hazudom
Jól vagyok köszönöm, de miért is érdekel?
Nem vagyok az, ki érted most letérdepel..

"A kihullott könny megbosszulja magát azon, aki okozta."

Azt hiszem vége, nem tudok nevetni
Fel kell, hogy adjam.. nem tudtam megtenni
Fáj és fáj szüntelenül
A magány most is az ölembe ül
Sajnálom, hogy nem jött össze
Pedig mindent megtettem érte..


Számomra minden hideg kő lett
Az égboltra szürke felhőket festett
a szél, mely csendben ide fújta
A lelkemet ez a sötétség sújtja

Az eső, mint meg annyi könny
Ruhám, mint egy régi fakó öltöny
Lóg most rajtam, ázott hajamon
Nem maradt semmi szárazon

Véletlen tán, hogy a sors utál
És a szívem őrülten kiabál
Vagy csak a szerencsétlenség?
Erre nincsen sajnos mentség..

Abba maradt a zápor
A felhők is távoztak
Nincs ki most ápol
Úgy érzem feláldoztak

Nincs szebb jövő
Nincs boldog élet
A sors egy furcsa cselszövő
Számomra ronda végzet...

"Veszélyes dolog a jövő. Szünet nélkül azzal fenyeget, hogy bekövetkezik."

Figyelj rám, figyelj rám csak még egyszer
Figyelj rám..Mert nem mondom el kétszer
Kérlek, tedd meg ezt most értem
Tedd meg ezt most azért mert kértem

Az a helyzet, hogy a szívem nem dobog
Mert a lelkemmel együtt más dolog
Ami izgatja őket, főleg..
Hogy most nem vagyok veled

Nézd, van egy dolog, amit nem értek
Hiába, mindig rossz helyre néztek
Mert én itt vagyok, és nektek ugatok
Értsétek meg, ezek fontos mondatok

Kavarog bennem, a sok érzelem
Ritka szar, ez a kényszer szerelem
Inkább megkérlek, hogy végezz velem
És inkább ne hazudj, hogy szeretsz engem

Kívánom a tested, de nem érdekel
Mindenki azt kapja, amit megérdemel
Végül is, ez így lesz jó
Ho-ho-ho Mondja Télapó

Öreg bácsi, de hogy jön ide?
Kanyarodjunk vissza az elejére
Azt akarom, hogy hagyjál békén
És happy end legyen az egész végén

Ezzel a történet, azt hiszem lezárul
Nem lesz olyan ember, ki majd engem elárul
Becsülöm a szépet, becsülöm az értéket
Figyelj rám..Mert most vetek véget!

"A világ tágas, barátom, és tele van fájdalommal, de örömmel is. Az előbbi tart téged a növekedés ösvényén, a második pedig segít elviselni az utat."

Nem vagyok ember, s nem vagyok állat
Nem vagyok...Telitalálat

Nem vagyok élet, s nem vagyok halál
Nem vagyok az, kire az élet rá talál

Nem vagyok asztal, s nem vagyok szék
Nem vagyok csúnya, s nem vagyok szép
Nem vagyok kör, s nem vagyok négyzet
Nem vagyok csalódás s más milyen érzet

Nem vagyok palota, s nem vagyok panel
Bennem a remény, utoljára hal el
Nem vagyok Görbe, s nem vagyok egyenes
Nem vagyok alkohol, így hát nem vagyok feles

Nem vagyok étel, s nem vagyok ital
Nem vagyok polgár mesteri hivatal
Nem vagyok bárány, s nem vagyok himlő
Nem vagyok darkos, s nem vagyok hívő

Nem vagyok lovag, s nem vagyok tapló
Nem vagyok titok, s nem vagyok napló
Nem vagyok olcsó, s nem vagyok drága
Nem vagyok Berlin, s nem vagyok Prága

Nem vagyok keserű, s nem vagyok édes
Nem vagyok cukor, s nem vagyok mézes
Nem vagyok hónap, s nem vagyok év
Nem vagyok metró, s nem vagyok hév

Nem vagyok dal, s nem vagyok szöveg
Nem vagyok fal, s nem vagyok üveg
Nem vagyok szerda, s nem vagyok péntek
Tudom, hogy nem sokat érek

Nem vagyok András, s nem vagyok Gábor
Nem vagyok osztály, s nem vagyok tábor
Nem vagyok tél, s nem vagyok nyár
Nem vagyok nyelv, s nem vagyok nyál

Nem vagyok román, s nem vagyok náci
Nem vagyok szolnoki, s nem vagyok váci
Nem vagyok Orosz, s nem vagyok Ukrán
Nem nézek szépen, s nem nézek furán

Nem vagyok urna, s nem vagyok koporsó
Nem vagyok retek, s nem vagyok borsó
Nem vagyok levegő, s nem vagyok bolygó
Nem vagyok ide-oda bolyongó

Nem vagyok senki, s nem vagyok minden
Nem vagyok az érett felnőtti szinten
Nem vagyok torok, mely most sűrűn kiált
Nem vagyok az, ki mellet mindenki kiállt

Nem vagyok az, kit megbecsültél
Nem vagyok az, kiért eddig éltél
Nem vagyok az, mert megváltoztam
Nem vagyok az, mert már mindent leszartam

Én csak egyszerűen...Nem vagyok!

"Öt perc kedvesség egy nap boldogságot jelenthet annak, aki nagy fájdalmától szenved, s megmentheti az életét."

Tudom, hogy milyen..Én is érzem
Mikor lesz jobb? Én is ezt kérdezem
Már elmúlt egy év tized, és sehogy sem jó
Ez az élet tényleg nem nekem való

Emlékszem, régen is egyedül ültem a padban
És akkor még nem gondoltam bele abba
Milyen lesz később.. De kiderült
Most is a szememből egy könnycsepp legördült

Mert fáj, hogy nem tudok mosolyogni
Pedig szeretnék, és ez nem hagy nyugodni
De mit lehet tenni, így hozta az élet
Én lettem bűnös, pedig ez hibás ítélet

Tudom én is, hogy a jót kéne észrevenni
De ha nincsen, sajnos így nehéz nevetni
Bár nem vagyok depressziós, hiszen bízok
Miben? Hogy többé nem szívok

Boldog akarok lenni, és remélem segítesz
Talpra állítasz, és mindig rám figyelsz
Legalábbis akkor, amikor szükségem van rá
Remélem sikerül, én drukkolok... hajrá

"A szerelmet érdemtelenül értékelik olyan magasra, a szerelem csak fájdalmat és szenvedést okoz."










én mégis szerelmes akarok lenni^^

ez a versem nekem egyáltalán nem tetszik

Uram, vétkeztem
Nem tagadom, hogy mit tettem
Sárba tiportam mindenem
A becsületem, s az életem..


De adtál egy esélyt, mert mindenkinek jár
Hisz szarból, bizony épült már vár
Így hát én is elkezdtem
Hisz nincs mit vesztenem

Úgy érzem sikerül, nem is olyan nehéz
Bár még kicsit, furcsa ez az egész
Érzem, hogy jót cselekszek
Most az egyszer, én is nevetek

Nevetek, mert sikerült
Szomorúságom, örökre elszenderült
Remélem többé, nem ébred fel
Mert akkor a váram, kegyetlenül dönti el

Mely szépen lassan, de felépült
Az én kicsi világom is, egy-kettőre megszépült
Ennyit számít, ha az ember kap egy esélyt
Így ez ember, végre másokat is megért


Uram, vétkeztem
De felnyitottad a szemem
Egy esélyt adtál nekem
Köszönöm szépen

"Mindennap azt hiszem, máris fokozhatatlanul szeretlek. És másnap mindig arra ébredek, hogy több vagy nekem, mint tegnap."

Február 14. az év 45. napja

Név napok: Bálint, Valentin

"Bárhová is utazunk, bármilyen messze is menekülünk, a múltunk elől nem szökhetünk meg."

Na most csak egy viccel kedveskedek nektek :)

Lássuk:

Egy fiatalember autóban ül a barátnőjével egy parkban és könyörögve kéri, hogy engedje, hogy szeretkezzen vele, de a lány nem hagyja. Végül a fiú így szól:
- Ugyan már! Csak félig fogom bedugni!
A lány erre beleegyezik és azt mondja:
- Jól van, de csak félig... Ígérd meg!
A fiú megígéri, azzal ráveti magát a nőre, és tövig bedugja neki. A lány,
érezve a löketeket, nagyon élvezi, és azt mondja a barátjának:
- Dugd be egészen! Dugd be egészen!
A fiú, kissé szégyenkezve, próbálja menteni a büszkeségét:
- Oh nem! Az ígéret szép szó...

ez egy kicsit magán jellegű vers, de közzé teszem.

Kicsi voltam, és mindig felnéztem rád
Fölöslegesen sose járattad a szád
Mindig kedves voltál velem
És a kedvencem főzted nekem

Ritkán látogattunk meg, amit sajnálok
De elmentél, én meg még mindig te rád várok
Az almás pite amit csináltál, sose felejtem el
De előtte megkínáltál, finom madár tejjel

Boldog voltál, pedig szívedet sok kín nyomta
De az arcod tökéletesen eltitkolta
Boldog voltál, pedig nagyon beteg
Annyi mondandóm lenne..rengeteg

Elképzellek megint, több milliomodszórra
Bárcsak ebben az életben térnél nyugovóra
De elhagytál, nagyon fiatalon
Hogy nem mondtam szeretlek, nagyon bánom

Kedves ember voltál, ki sokat tett értem
Régen mindig is attól féltem
Ami be is következett nem sokkal
Remélem a mennyország kedveskedik virágokkal

Én is adnék sokat, mert nagyon szeretlek
A szívemben élsz, soha nem feledlek
Ennyi év után is, rettentően hiányzol
Szeretsz még.. én tudom jól

Isten nyugosztaljon!

"A lelki terror néha rosszabb a fizikai fájdalomnál."

Leülök a padra.. mely már korhadt
Az évek folyamán, szegényke elrohadt
Sok évet vészelt át velem
S ha baj volt.. ő ki állt mellettem

Mint mindig, most is rá ülök
Körbenézek.. és őszintén örülök
Minden ugyanolyan, mint volt
Gyönyörű, és fényesen ragyog az ég bolt

A nap rásüt az óceánra
Számomra ez a békesség órája
A madarak ide-oda repkednek
A hangyák az élelemért verekednek

Ez a természet, amelyet én annyira szeretek
Ha becsukom a szemem, mindig ilyet képzelek
Ahol olyan zöld a fű, mely friss és ápolt
Ahol olyan szél fúj, amely nem hoz hideg záport

Az illatok keveréke, mely most is megbolondít
A rovarok s bogarak hangja, újra engem szólít
Így írom ezt a verset, így a magány is jó barát
Ez többet ér, mint bármennyi karát

Természet, én azt mondom maradj így
Soha! Egy embernek se higgy
Mi csak kárt okozunk, nem vigyázunk te rád
Érted szól ez a szép szerenád




Újra vissza tértem, a régi helyemre
De szomorúan vettem észre
A kedvenc padom eltűnt
Minden meghalt, és a levegő is lehűlt
Pedig mindig finom meleg volt....

De ez a dal, akkor is érte szólt.

ez az egyik legrégebbi versem, szóval úgy olvassátok :)
ez meg egy régi kép rólam->:$


Este van, a hold is látszik,
A vízen, a tükörképe játszik,
Szeretlek, de téged nem érdekel,
Az ajtóm előtt, egy alak térdepel,
Levelet hozott, egy fekete borítékba,
Az áll rajta: Neked ajándékba,
Egy temetési papír, melyet szorongva figyelek,
Utóiratként: Én mindig is szerettelek.

Hát mégis érdekelte, csak én voltam önfejű,
Makacs voltam, egy igazi szar tetű,
De elhunytál, és véget ért az álom,
Hogy nem mondtam el, utólag is bánom,

A temetéseden, összeszorul a szívem,
A papírt mit küldtél, darabokra téptem,
Nem számít már semmi, Összedőlt a lelkem,
Elmúlt minden, amit idáig tettem,
Lefekszem este, és csak rád gondolok,
És csak azt kérdezem.. Miféle alak vagyok?

Nem fogtalak erősen, és elengedtelek,
Hibás vagyok, mert mindig féltettelek,
Szörnyű ember vagyok, mert nem értettelek,
Szart se értem a bajban, mégis éltettetek,
Nem vagyok én ember, csupán csak egy senki,
Unalmas így az élet, nem boldogít semmi,

Talán öngyilkos leszek, vagy egy rohadt bűnöző,
De magányos maradok, és nem leszek önző,
Hiányzol szerelmem, miért hagytál el?
Szeretlek, de ez senkit sem érdekel..

Könnyeimre lépek, és a vér szag eltaszít,
A romlott külsőm, lassan elpusztít..
Egész nap fekszek, és lassan sorvadok,
Eltűnők én is, itt többet nem maradok..

Mennybe jutok talán, vagy engem a pokol vár?
Elkell jutnom hozzád, nem bírom tovább már,
Elakarom mondani, mennyire szeretlek,
De sajnos nekem, nem pelyhesek e fellegek..

A pokolra jutottam, mely igazságos kín,
Fekete és píros, csupán ennyi szín,
Becsukom a szemem és elképzellek még egyszer,
Elkellet volna mondanom, Talán ez lett volna a gyógyszer..

Elhunytunk végül és véget ér a nap,
A dalnak is vége, Melyet felmond majd a pap,
Együttes temetés, mégis máshová lyukadunk,
Hát élj boldogan, ez lesz az utolsó napunk!

"Ne hidd, hogy több szem többet lát, csak többféleképpen látja ugyanazt."

Ma nem voltam suliba képzeljétek el..Bizony. Anyám behozta a kakaót, mint ugyebár minden reggel, és valószínű, hogy a tej nem volt valami jó, és a buszon suliba menet rosszul lettem. Életembe nem éreztem ilyen erős hányingert.. Így hát hazaértem, lefeküdtem, megnéztem két filmet, aztán most a fej fájással küszködök..de holnapra már jobban leszek:)

Gondoltam leírom ezt a fantasztikus élményt.



Közeleg a Valentin-Nap, így lesz pár szó róla is :)

Hát eljött a nap mikor, újra megtörik a lelkem,
Hiányzik valami, mely erőt adott nekem.
Sokszor érzem úgy, hogy elhagyott a lélek,
Pedig én itt vagyok, és csak értetek élek.
Fájdalom és kín, apró kis gyönyör,
Mely reggeltől estig, kegyetlenül gyötör.
Üres baba vagyok, ki lóbál ide-oda,
Kezdem azt hinni, én vagyok ostoba..
Mi is a bajom megint? mi bánt állandóan?
Ha egyszer megismernél, nem írnál bántóan.
Tudod, ember vagyok én is, és érzek mindent tényleg,
Kívülről elítélsz, ezek csúnya tények.
Szeretnék egyszer, olyat látni, hogy nem gúnyoltok ki,
Elfogadtok így, és szeret mindenki.
Régi álmom már, de úgy tűnik lehetetlen,
Hogy engem bárki önszántából szeressen...

Lehetetlen csodát várni, mégis mindennap ezt teszem,
Várom a percet, mikor felhajtom a fejem.
És elejtek egy mosolyt, mely igaz és őszinte,
De én voltam a hülye, aki ezt egykor elhitte..

Szárnyaltam a magasban, mikor itt voltál mellettem,
De eltűntél, és szürke lett az életem.
Hiába süt a nap, és boldog a környezet,
Valahogy én tényleg, nem érzem ezeket.
Én szeretnék szeretni, és vágyok a szépre,
Sétálni a parkban, és leülni a fűre.
Pletykálni hülyeségről, és csókolózni éppen,
Már oda jutok, hogy én kérlek szépen.
Hát magányos vagyok, és bánt a fránya múlt,
Szeretnék élni, de ahhoz én vagyok elavult.
Elhalkulok végleg, nem kell több bánat,
Többé már én sem, nyitom ki a számat...



ez egy régebbi versem:)

"A közöny fagyos. A gyűlölet hideg, a szenvedély forró... A szeretet meleg."

Ha tehetném, most is fognám a kezed,
Melyet egykor a vállamra tetted,

Őszinte mosolyod elrepített messzire,
Nem szerettem még soha ennyire,

Te voltál az igazság, a sok hazugság közt,
Te álltál minden szép fölött,

Egy csillag voltál, mely csak rám ragyogott,
És oly gyorsan hulltál le..mindenen megborzongott.

Vissza gondolok arra a nyárra,
Azokra a vért pezsdítő forró éjszakákra,

Annyira hiányzol, Könnyes szemmel merengek,
Mai napig nem értem.. egyedül fentrengek,

A naplemente még mindig olyan szép,
és magányos, az ég sem ugyanolyan kék,

Mint akkor volt.. mikor csak egy hajszálon múlott épp,
Hogy nem fogott, most először, az a rohadt fék,

Távoztál, de nem a szívemből,
Mellőlem igen.. de nem az életemből.

Láttam a csodát, itt járt a szobámban
Elvesztem a lehengerlő homályban
A képzelet szülöttje volt, mely ritka
És talán ez minden szépség titka

Nem jutottam szóhoz, de nem is kellet
beszélnem.. ilyet talán bárki fellelhet?
Vagy csak a sors volt hozzám nagylelkű
Nem tudom, de tény, hogy ez nem egyszerű

Eddig halandó voltam, bár most sem érzem többnek
Magam.. ugyanolyan bolondnak, és lököttnek
Amilyen voltam, csak egy csodával gazdagodtam
És tudom, hogy ezt az egészet nem álmodtam

Ez a csoda, rámutatott arra
Hogy az életet nem egy kéz varja
Bármilyen sok szálon is fut az esemény
Ezért fokozódik minden élmény

Nem tudjuk, mifolytán kerültünk ide
Melyik lett előbb.. a tojás vagy a csibe?
Vagy a tyúk? Ki hogy mondja
Egy biztos, valakinek régen volt sok gondja

Csoda.. sokszor beszéltem már róla
De sokat változtam azóta,
Tudom mi a szerelem, tudom mi a barátság
Elutasítani mindkettőt ostobaság

Megtanultam az élet minden érzelmét
És élvezni, az élet minden apró örömét
Megtanultam azt is, hazudni miért káros
Csődbe is mehet ezért, egy egész város

Miért rossz csalni,lopni és kárt tenni
Miért nem lehet a boltban azt megvenni?
Vitatkozni olyan dolgokon, amiket máskor elnézünk
Őszintén.. ha béke van mit vétünk?

Semmit.. boldognak lenni se könnyű..
Bár ezt elfogadni igen csak szörnyű
Sokszor sírunk olyan dolog miatt,
Amit simán legyőzhetne a szabad akarat

Az életünket élhetjük úgyis, hogy nem nézünk oda
De akkor mit mutatna meg nekünk a csoda
Sötétségben élni, csak egyeseknek szabad
Akiknek a látásuk örökre úgy marad

Itt van még a szerelem, mely több felé ágazik
Van belőle boldog, szomorú, és ami hullámzik
Hol csalódunk, hol örülünk, ki tudja mikor mi
És amíg létezik élőlény, sosem fog megszünni

Tudnunk kell élni, mert csak egyszer tudunk
Egy esélyünk van.. egyet adott a mi urunk
Bár inkább hiszek a sorsban, és a kedves csodában
Aki megmutatta nekem, miújság a szobámban.

Nézz a szemembe, ha hozzád beszélek,
Tudd meg jól, én nem érted élek,
Nem érdekel mit csinálsz, de hallgass meg kérlek,
Kimondom végre, hogy mégis csak félek.

Ütött az óra, és fetrengek az ágyon,
mert bizony a szememre nem jön az álom,
te jársz a fejembe, pedig utállak tényleg,
takarodj ki a fejemből! létszives értsd meg!

Nem hiszem el, eljött a másnap,
az érzelmek, az agyamig felmásznak,
sírnom kéne, de nevetek magamon,
hogy nem tűnsz ki a fejemből, EZT MÁR NAGYON UNOM!

Figyelnék az órán, de baszottul zsibbadok,
aranyerem lesz, hát lassan kipurcanok,
miért kellet ezt tennem, most végig csak én szopok,
és te boldog vagy, ez nagyon csúnya dolog!

Kezdem unni, hogy ezen töprengek,
szenvedek egész nap, a kínok gyötörnek,
de várj már, most már jóvá kéne tennem,
a testemre viccből, mustárt kell kennem.

Mikor mással látlak, megfájdul a szívem,
szeretnélek? áh, korántsem hiszem,
Gyűlöllek. Ez úgy ahogy van biztos,
de hogy miért zavar akkor? ez számomra titkos..

Kezdek fáradni, és nem tudok felkelni,
pedig azt a napot, túl kéne még élni,
hidd el, nem akarlak többé,
mégis rád gondolok, nem mehet ez így örökké.

Hát megfogtam a kést, és a szívembe mártottam,
inkább mint téged, magamat bántottam,
nem hiszem el, mégis megtettem magamért,
most már megnyugodtam, búcsút mondtam mindenért.

Többé már nem jutsz majd az eszembe,
de a kés, még itt maradt a kezembe,
Anyám rám talál, hívja a mentőket,
a kocsiban halok meg, és elhagyom az életet.

“Sokan elengedik az élet apró örömeit, miközben a nagy boldogságot várják.”

"Már megint egyedül keltem,
Szomorúan hunyom le szemem"


Még nem ismertük egymást,
De te már akkor tetszettél,
Gondoltam én egy s mást,
Mikor, először rám néztél.

Te vagy az, kinek a teste,
Szebb, mint minden csillagos este,
Mint napsugár, a felhőtlen égen,
Mosolyod megfogott, már nagyon régen

Mert nekem, te vagy az ideál
Aki remélem mindig mellém áll,
Fülembe súgod: "Szeretlek"
A szívemben érzelmek repdesnek

Közelebb lépek hozzád,
Nem titkolom mit érzek,
A bár pultból, a jeget hozzák,
Mert úgy érzem, hogy elvérzek

Annyira sebesen ver a szívem
Beléd zúgtam én azt hiszem
De ez tudom, hogy nem véletlen
Reád vártam, egész életemben

És most megcsókolom a szád,
Bebizonyítom, hogy vigyázom rád,
S nem érdekel, hogy ki mit gondol,
Én szeretlek téged és ez így van jól

Te lehetnél az egész élet,
Mely beragyogja a lelkemet,
Ennek soha, ne vessünk véget,
Óvjuk a tiszta szerelmünket

Ez lenne a vágyam, minden áron szeretném
Ha hozzám bújnál este, a bőröd illatát érezném
Nem szeretnék egyedül lenni, csak veled kettesben
Ezt az egészet, nem tudom elképzelni szebben

Gondolhatsz most akármit, kezemet az épp ész irányítja
És csak neked van kulcsod, ami a szívem zárját nyitja
Remélem, hogy kinyitod, és belépsz majd rajta
Magamhoz szorítalak, és nem engedlek vissza



"Együtt ért a hajnal, boldogan fekszem,
Rád nézek, és örömmel, hunyom le szemem"

Mától elkezdődik a Napi Bölcsesség rovatom!

Sziasztok! Arra gondoltam, ha megnőne az oldal látogatottsága, és a megjegyzések is jövögetnek, akkor a jövőben, sok meglepit hozok nektek! Pár dolgot azért elárulnék: Lenne vers verseny, rajz verseny és sok dolog még, és a nyerteseket kihirdetném és feltüntetném a munkákat az oldalon :D

Szóval remélem összegyűlünk itt sokan, és a megjegyzések is összegyűlnek, hogy elindíthassam az első versenyt!

Várok minden olvasót! Sziasztok

Risu

Ezernyi csepp vér tapadt a kezemhez,
Gyilkos lettem, kést húzok a szívemhez,
Felejteni akarok, de ez már megmarad,
Csak két szó melyet mondani tudok.."Szégyelld magad"



Véletlenül se veszem észre a hibát,
"Az a fekete folt" írta egykor Mikszáth
Na egy ilyen fekete folt, tátong a szívemen,
egy kés okozta.. melyet csendben bele döftem

Váratlan fordulat, te halsz..én halok,
Becsukom a szemem, suttogást hallok,
Lelki ismeret furdalás apró gyönyöre,
Ez lehet a pokol legaljasabb gyökere

Az ereimben érzem a lüktetést,
Azt az éltető szem fény vesztést,
Mely a véremre utal, de mégis..
Hova tűnt ez a folyadék? eljött a vég is?
A vérem úgy tűnik a földön talált menedéket,
A szívembe úgyse talált volna mást, csak ellenséget

Felkelt a nap, de mégis sötétséget látok,
Úgy tűnik rossz életről, még rosszabbra váltok,
De csodálkozhatok? hisz én rontottam el,
Mely egykor csodálatos volt, az most úgy porlad el

Szívemen egy lyuk, talán egy pecsét,
Kíván nekem, soksok szerencsét,
A pokolba úgyis elkél, hisz ott a szag sem kellemes,
Most már bánom.. miért voltam szerelmes?



Nem akarok hazudni.. Élni szeretnék
Egyedül nem menne, és ha csak te is szeretnéd

Válaszod gyors legyen, de a legfontosabb
Had legyek én, most a legboldogabb

Mielőtt nagyon bele lendülnék a verselésbe, és az egyéb dolgokba, szeretnék írni egy köszönet levelet. Pár sorban leszeretném írni a hálámat, annak az embernek, aki segített ezt az egészet megvalósítani. Mert én igazából, ha hiszitek, ha nem, egyáltalán nem értettem az elején, hogy is kell ilyen blogot írni, meg ehhez hasonlók. Szóval így nyilvánosan is megszeretném köszönni, Patrick-nak a segítségét! Mire jók ugyebár a barátok:) Egyszer lesz majd egy kis vers, és egy kis szösszenet a barátságról, ott meg fogom még említeni, szóval majd még vissza fog térni ^^ Jó éjszakát mindenkinek!

Köszönöm szépen Patrick :)

Risu

Mindenkiben ott vannak
És mélyre elbújnak
Előjönnek, ha akarod
Az arcod hiába takarod..

Látom hogy sírsz,
Látom, hogy nem bírsz
Megválni tőlük.. Fáj
Elhiszem, sírj.. mert muszáj.

Add ki, és ne félj
Mindig a mának élj
Ne tartsd vissza, csak jobban gyötör
És később előtör

Ezek a szomorú emlékek
Én is mindenre emlékezek
És sose felejtem őket


Mert az életem változtatták meg.


Vannak szép emlékeim is
Vagy lehet ez csak hamis
Látszat, és tényleg csak reménykedem
Hogy boldog tudok lenni? lehetetlen..

Hiszen tényleg, boldog voltam
Az életből nagyokat kortyoltam
Mosoly ült ki a kicsi számra
És szín költözött, az egykoron fakó ruhámra

Reggel a napsütötte ablakomon
Láttam boldogságot, vissza tükröződő arcomon
Megint sikerülhet.. Nem lehet nehéz
Egyedül is menni fog.. Leszek merész

De még kicsit szomorkodom
Fel viszont sohasem adom
Láttok ti még boldognak
A boldogság hormonok, egyszer úgyis feloldódnak...

Sziasztok!