Rég óta várok, az igazi érzésre
Melyet a szívem kíván már idők óta
Várok, arra az egyetlen lépésre
És hogy felzúgjon a csendes nóta
A dal, mely lelkemnek oly kedves
De szomorú, hisz egyedül vagyok
Rég volt..tudod. Az az igazi nyelves
Vagy az apró kis csókok
Bánatom tengernyi sebet fakasztott szívemen
És már nincs gyógyszer mely begyógyítja
Hiányzik az az érzés, amely a szívemben
Él, és vár, és vár.. Ki tudja mióta
Egyedül állok, és nézek ki az ablakon
Üres táj néz vissza rám, s csöndes, nyugodt
Nem lesz jobb, hiába akarom
Az sorsom e téren úgy látszik végképp megrogyott.
Bejegyezte:
Risupoems
2 megjegyzés:
Jajj Te:D
Még ha ez csak egy vers is. Tuti fogsz találni olyan lányt, aki szeret, és te is szereted és boldogok lesztek. Ha nem is most, de egyszer biztosan:)
Hiányzott vers.:$:)
Jó lett:)
hát jó lenne már, nagyon hiányzik a női nem szépségei:D:D
megpróbálok sűrűbben írni :)
köszi
Megjegyzés küldése