Manapság rám jár a rúd rendesen. Mindenki életében van szerencsés
és szerencsétlen nap. Hát velem mostanában az utóbbi történik. Hogy miért?
Mert egy hasztalan senki vagyok. Tényleg.. Igazából én nem vagyok jó semmire.
És ez nem önsajnáltatós duma, és nem szeretném azt se, ha azt mondanák:
"Ne legyél már ilyen hülye gyerek", vagy ehhez hasonlóak. Nem érdekel.

Én tudom szerencsére, hogy másnak rosszabb, de
ez nem ad okot a boldogságra..Miért legyek boldog attól, hogy másnak rosszabb?
Én a saját bajaimmal törődöm, és sajnos van belőle bőven. Nem tettem eddig semmi
olyat amire büszke lehetnék, amivel kiérdemeltem volna más érdemszavát.
Tudjátok, ezért is nehéz verset írni. Már nem találom a szavakat, nem találom
önmagam. Én akarom, hogy jobb legyen, teszek is érte, és mindent megpróbálok,
de sajnos még nem lett meg az eredménye.

Viszont az jó érzéssel tölt el, hogy sokan szeretnek
és sokan gondoljátok azt, hogy jó, hogy vagyok nektek. Jó érzés tényleg, és köszönöm
is. Hát most gondoltam leírom ezt, mert már kezdem egyre rosszabbul viselni.

2 megjegyzés:

Hm...mit is írhatnék egy ilyen szövegcsébe ültett vers után...
Kicsit hasonlít(unk)...tényleg csak kicsit, ilyen lelki téren azt hiszem.
Az utolsó bekezdés pedig tényleg. Én imádom olvasni a verseid:)

:) köszönöm szépen^^

Megjegyzés küldése

Zenelejátszó


Rendszeres olvasók