Bennem a szerelem bizonytalan
Úgy járok, kelek, mint egy hajléktalan
Egyedül, komótosan szedem a lábam
Örülök, hogy végre..Rád találtam
Rád találtam, magányos voltál
Nem hallottál, semmit se szóltál
Ültél egyedül, magányos csendben
Néha azt motyogtad "Minden rendben"
Leültem melléd, fejemet válladra hajtottam
Én is csöndben ültem, semmit nem szóltam
Bele néztem szemedbe, láttam üres lelked
Mégis úgy éreztem, szerelmes a szíved
Ültünk tehát ketten ős idők óta
Ki tudja mi történt azóta
Titok maradt, a mi kis szerelmünk
Mert csendben, magányosan egymás mellett ültünk
Bejegyezte:
Risupoems
2 megjegyzés:
Aranyos:)
legjobb :)
Megjegyzés küldése