Újra erőt vettem magamon, csak, hogy leírjam gondolataim.
Mostanában ismét olyan kesze-kusza minden. Jön a nyár, de
valahogy nincs meg az a különös izgalom, vagy rajongás, ami
ilyenkor megszokott lenni. Hisz miért kéne rajonganom egyáltalán..
Ugyanolyan szar lesz, mint a többi, soha nem csinálok semmit.
Pedig lehetne. Úgy tűnik bennem van a hiba, tennem kéne azért, hogy
ne legyen unalmas. Lehet az lenne a legjobb, de valahogy mégse megy.
Csak álmodozom itthon, és arra gondolok, hogy: "De jó lenne.."
Minden olyan kesze-kusza. Nincs mit tenni. Meg ez a különös érzés, mely
folyton cincálja a belső szerveim nyugalmát.. De nincs mit tenni.
Csak kinézek az ablakon, olykor-olykor elengedek egy könnyed sóhajt,
becsukom a szemem, és reménykedem. Reménykedek, hogy egyszer
fel enged a zár, és újra tudok előre nézni és nem a vak homályba..
Bejegyezte:
Risupoems
2 megjegyzés:
Igen, teljesen megértelek. Én is ezt érzem, legalábbis a nyárral kapcsolatban, az élet utálatom másoldalú.
De kétoldalú a dolog, vagy jobb lesz, vagy még ennél is rosszabb, és akkor meg azt kívánnánk, hogy legyen ilyen...
hát igen, sajnos mostanában a jobb lesz távolabb áll tőlem :D
Megjegyzés küldése