Szótlan vagyok. Mély bánat nyomaszt
Ez az érzés sírásra fakaszt
Nem könnyű elviselni a sok kínt, s nyomort
De mégis sikerül, elengedni egy mosolyt
Az álarc, melyet régóta hordok
Sikeresen elrejti, hogy miért nem vagyok boldog
Régóta várom, hogy őszinte legyen
És az istenem magához vegyen
Mindennap azt kérem, hogy más legyen a holnap
Mindennap bennem a remények meghalnak
Mond, miért boldogak a holtak?
Hisz nincs semmijük, mégis békében nyugszanak
Nincsen más vágyam, csak, hogy ölelj erősen
És, hogy sose érjen véget
De nekem már mindegy, úgyis rossz minden
Hagyjuk az egészet.
Bejegyezte:
Risupoems
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése