Savanyú a szám íze, ha arra gondolok
Hogy a szomorú emberek, miért nem boldogok.
Könnyes szemmel tekintek a múltamra
Ami már elmúlt, de mégis mintha tegnap lett volna.
Keserű az érzelem, mely belém hatol teljesen
A szív már sosem pihenhet kényelmesen?
Jéghideg, kihűlt kezeimmel lapozom életem
Melyben azt eltűnt sorokat keresem.
Édes a pillanat, mikor a nap megszárította
Életem, s végül helyreállította,
Hogy boldog lehessek. De mégis hiányzik valami.
Valami, amit még nagyon soká fogok megkapni.
Bejegyezte:
Risupoems
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése