Foszló tetemem ég a pokol tüzében,
Mert életemben mindig rosszat tettem.
Imáimat csak a komor sötétség mi hallja,
Mert ilyen ember lettem. A legalja.
Hazudok magamnak, hogy a jó ügyért cselekszek,
De önző életem az, mibe oly korán beleveszek.
Azt hinné az ember, az én szívem nagy,
Közben az egész undormány s ramaty.
Hibáztam, hogy azt kértem értsenek meg,
Hogy én legyek mindenki szívében a leg..
De igazatok van, ki vagyok én, hogy jónak tartsam magam,
S készen állok, hogy szívem egyedül hagyjam.
Bejegyezte:
Risupoems
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése