Könnycsepp gördül le bús arcomról,
Szívem dobbanása szépen elhalkul.
Minden mi remény volt, szerte szét szakadt,
És földre zuhant, a sok elszáradt cafat.
Szívemet tépte szét, az ezernyi pillanat,
Mi szomorúságból sötétséggé dagadt.
Boldogság hol vagy, miért hagysz el folyton,
Miért nem érdemlem meg, könyörögve mondom..
Régen minden rossz volt, nem látszódott mosoly,
Most sokáig volt, remélem nem hagy el örökre.
Minden olyan szép volt és tökéletes.
Ennek nem lehet így vége..
Bejegyezte:
Risupoems
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése