Risu-Poems

Szavakból várak, mondatokból paloták.
Szarból nem sikerülhet, mindig azt mondták.
De igyekeztem mindig, hogy bebizonyítsam,
Hogy életem nem csak egy gödör, amit régen kiástam.

Mindig azt hittem, a jó emberek szívnak,
Nem lesz jó az életük, bármit csinálhatnak.
Én naiv..Ezt komolyan elhittem és így éltem.
De a váramat a szarból felépítettem.

Mindig is labilis leszek az érzelmek terén,
Ha sírnom kell, bárki előtt megteszem én.
Sose fogom szégyellni, azt aki én vagyok.
Mert melletted rájöttem, hogy boldog vagyok.

Sose leszek üres, mert tanultam a múltamból,
Távoztam végre a depresszív hangulatomból.
Igaz mindenem a szomorú és sötét világ,
De a szívem újra dobog, és végre megint szilárd.

Tudom mi az élet, tudom milyen érezni.
Végre tudom a szívem pirosra színezni.
Az élet akkor is jó, ha könnyel áztatod,
Ha nincsenek barátaid, csak akkor sajnálhatod.

Ha nem megy az élet, legyél türelmes,
Ha magadba fordulsz, minden oly veszedelmes.
Legyél nyitott, mert én már hibáztam,
Ha bármi bajom volt, magamba fojtottam.

Elrontottam magamnak egy tucatnyi évet,
De most megbecsülöm ezt az egyet.
Most minden olyan jó, szerelmes a szívem.
S örömkönnyekben fürdetem.