Világossá vált már bennem
Mit kéne tennem.
Nem hiába lettem
Észre kellet volna vennem..
Csalódást okoztam tán? Miért fordultál el..
Azt hittem egy ilyen fiú többet érdemel
Te voltál a gondolataim száz százaléka
De a végén mégis egyedül maradt ez a ronda béka..
Keserű ennek az érzésnek az íze
Nehezen tudom elfogadni
Megzavarodott a tó felszíne
Valaki jött elfoglalni.
Kit óvtam, védtem, szerettem
Más könnyen lopta el tőlem
Mit érek majd nélküled?
De látom nem érdekel téged..
Hiába írom a sorokat, ki fogja figyelni
Kifogja azt mondani fel a fejjel Peti
Nehéz az élet egyedül, ha nincsen társ
Ilyenkor gondolatba te is messzire szállsz?
El az emberektől nem kell több szenvedés
Nem akarom, hogy fájó legyen az ébredés
De te jársz a fejembe, rólad álmodom
S az életem miattad átkozom..
Világossá vált már bennem
Mit kéne tennem.
Hiába lettem
Így hát magamat megöltem.
Tikkasztó hőség volt. Itthon ültem
Egy boxer volt rajtam, de abban is megsültem
Verejtékeztem, és nem hittem a szememnek
Hogy kint az emberek halálra égnek
Koktélt szürcsölgetve ráébredek arra
Már megint ráültem valami szarra
Nem csak, hogy meleg, de még kupleráj is van
Gondoltam egyet, s az egészet ott hagytam
Mi értelme bármit is csinálni folyton
Sosincs semmi érdekes otthon
Így útra keltem az 50 fokban
Hátha otthont találok egy eszkimó lukban
Ilyennek képzelem az idei nyarat
Remélem valaki ezen most kacag
Én meg az eszkimókkal fogom a halat
Ti meg megsültök, de remélem nincs harag.
Miért viseled el a kínzó fájdalmat
Nincsen az az isten, aki téged meghallgat
Csak a sátán él, és örül a fejének
Hogy mindjárt meghalsz, és többé nem szeretnek
Isten hívő papok, félnek az újtól
De a molesztálás, nem tűnik a múltból
Utoléri a végzet, a sok szánalmas embert
Hisz a tűz eddig, szinte mindent levert
Hatalomra tör, a sok gonoszság
Nem lesz e földön semmi boldogság
Világ vége sem lesz, hisz jobb a szenvedés
Következik még egy év ezred és
Talán jobb lesz akkor, de mi már nem éljük meg
Nekünk sose lesz, oly tiszta ez a felleg
Értünk nem jön angyal, ki vigyázza szívünk
Nekünk már csak ilyen, szar lesz az életünk
Itt van még a szmog, melytől a f*szom se látom
Magyarországon nincs, de mondjuk nem is bánom
Kína ebben az első, kis sárga komcsi nemzet
Dögölne meg, aki ilyet a világra nemzett
De ne térjünk el, az igazi témától
Bár ilyet úgysem látsz csak úgy bárhol
Látod ilyen az élet, kosz, piszok mindenütt
Hol egy villamos, hol pedig egy vonat üt
El egy állatot, vagy éppen egy anyukát
Kis zsidó gyerekek meg ünneplik a hanukát
Tenni kéne azért, hogy szebb legyen a világ
De mit lehet tenni, ha a kezemben a virág
Úgy hervad el, hogy kettőt se pislogok
Úgy hervad el, hogy egy szót nem szólok
Pedig neked szántam, de mit ér ha nincs többé
Mint az élet boldogsága, úgy váltam köddé..
Szerelmes vagyok. Legalábbis azt érzem
Bár még én magam sem értem
Alig ismerlek, egyszer ha láttalak
Lehet nem is te voltál, én még így is imádlak
Rettentő olyas valakit szeretni
Akiről azt se tudod, hogy kicsoda
És mégsem akarlak elfelejteni
Hisz én csak érted vagyok oda
De te nem ismersz, azt se tudod kivagyok
Nem tudod mikor mondok igazat, vagy hazudok
Nem tudod hogy nézek ki, nem tudsz semmit
És én sem tudom, miért vagyok még itt
Most is nézlek, szinte előtted állok
Kezemben a papír, melyre sorokat írok
Átnézel rajtam, de én csak írom mit érzek
Kívül nem látszik, de belül már elvérzek
Egy kis idő után, eljött kire vártál
Engem meg egyedül itt hagytál
Be esteledett. Még itt vagyok
Azóta is csak sorokat írok
Szüntelenül írok, könnyem áztatta lapon
Addig állok itt, amíg egy szép napon
Össze nem esek, és nem jössz oda hozzám
Az utolsó sor: Szeretlek drágám..
Egy váratlan csók, melyet számra tapasztva
Helyeztél el, és mosolyra fakasztva
Kívántam a percet lélegzet elfojtva
Van tőlem egy ajándék, ami már kibontva
Hever a földön. Felhők gyülekeznek
Ebben a pillanatban, új románcok születnek
És mennek tönkre, ez egy körforgás
Így jön helyre majd az a sok romlás
Pecsétet nyomott, a világ közepére
Úgymond.. Kést döfött a szívébe
A sok eső, méregként hull
Ebből szegény ember semmit nem tanul
Egy váratlan csók, mely újra színre tör
Hogy lehettem én ekkora ökör
Elhittem a mesét, és hittem a szónak
De úgy tűnik, elúszott e csónak
Kezemben az evező, nem érek semmit
Elvesztettem mindent, ami eddig
Jelentett is valamit, most szürke homályba lép
Eltorzult arccal néz vissza, akár egy rontott kép
Színek kavalkádja mutatná az utat
De nem képes feldolgozni az emberi tudat
Miért jő a szél, és miért hordja el
A megannyi koszt, és fedezi fel
A bennem rejlő képességet, és csekély
Az esély, hogy bármilyen veszély
Fenyegetne engem, miután csókod altatott
Hangom a füledbe, most újra hallhatod
Bizarrá vált az idő, minden komor lett
Az élet újra, fekete köpenyt vett
Lehajtja kalapját, egy új élet zuhan
Valahol most születik egy baba, aki boldogan
Néz most előre, nem tudja mi vár rá
Utoléri őt is a csók, és majd szilárddá
Kell edzenie a testét, ha bírni akarja
Hisz nem lesz majd, ki ez elöl eltakarja
Tényleg így megy minden, nincsen megállás
Öröm találkozások, és fájó elválás
Nevetés és könny bélyegzi meg az életet
Az istent pedig hiába kérleled
Nincsen menekvés, ha elrontod bűnhődsz
Jobb ha néha, másokkal is törődsz
Egyszer tegyél jót, de jobb legyen mindennél
Mert én most köszönöm, hogy megértettél.
"Csak egy kicsit csalódjon az ember önmagában, és máris rájön, hogy mások nem is olyan rosszak, mint hitte."
