Elhagyott lettem, üres szobor szemeim
Már nem látnak messzire.
Magára maradtak gondolataim, már csak elveimre
támaszkodhatok. kezeim
Már nem érintenek senkit, mert mint bús
Időjárás, hullajtja esőcseppjeit,
Úgy érzem már csak ennyit
Tudok adni. Velejéig romlott hús,
Mi bennem nyugszik rendületlenül.
Nem tudom mit ártottam,
De, hogy sötét lett minden,
S minden oly távoli innen,
Pengémet a szívembe mártottam
És átadtam magam a halálnak.
Hiszen miért hazudjon az ember önmagának,
Hiszen, az én feladatom bevégeztetett,
És ki egykor én voltam, mostanra már halott lett.
Bejegyezte:
Risupoems
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése